Emberi lények vagyunk, nem emberi gépek. Ez nem véletlen.
Mértékletesség. Jelenlét. Személyes korlátaid felismerése.
Ez a kulcs. A tested egy ajándék. Ne hajszold halálra. Ne égesd hamuvá.
Védd meg, amit ajándékba kaptál.
Ryan Holiday

Ha a cél az út maga, akkor azt kell megtanulnunk, hogyan legyünk jobb utazók.
Ryder Carroll

Fel kell fedezned azokat a dolgokat, amik pozitív értelemben feldúlják a lelkedet.
Karyl McBride

 "Ha egész életedben fiatal akarsz maradni, akkor állandóan fejlődnöd, változnod kell, új és új dolgokat kell felfedezned, s nem szabad belemerevedned a szokásaidba, vagy épp, ahogy te csinálod, az eltompító megszokásba, mert akkor előbb-utóbb leépülsz."

Laurent Gounelle

Emlékezetünkben különösen elevenen élnek azok a személyek, akiktől tanultunk valamit.
Maggie O'Farrell

 Tekints a világra mindig kíváncsisággal! Az utazó szemével nézd az embereket és helyeket! Fedezz fel rejtett kincseket a legvalószínűtlenebb helyeken!

Tracy Rees

 A változáshoz néha nem kell több lóerő: elég, ha kiengedjük a kéziféket.

Jonah Berger

 Miért hatékonyabb motiváló tényező tehát az önmagunk iránti együttérzés, mint az önbírálat? Mert a hajtóereje a szeretet, nem pedig a félelem.

Kristin Neff

 Semmi sem rendezettebb, mint az, amit a szeretet rendez el, és semmi sem szabadabb, mint amit a szeretet köt össze.

Chiara Lubich

 A boldogság nem attól keletkezik, hogy becsapjuk magunkat vagy szemet hunyunk minden negatívum fölött, hanem attól, hogy agyunkat áthangolva megtaláljuk a módját, hogyan emelkedhetünk fölül a körülményeken.

Shawn Achor

 Befolyásolni a napok minőségét, ez a legnagyobb művészet.

Thoreau

 Nem kell lehunynunk szemünket, hogy álmodjunk; elég, ha olvasunk.

Michel Foucault

Mindannyiunknak szüksége van szeretetre, és arra is, hogy szeressünk. Ez tartja melegen és életben a lelkünket. Szeretet nélkül valami meghal az ember bensőjében.
Kate Furnivall

Az ember legnagyobb vágya az, hogy értelmet és célt találjon az élete számára.
Viktor Frankl

Előbb-utóbb mindenki megleli azt, amit keres, mindenkit áthat a béke […], s elfogadja: csak azt érdemes magukban életben tartani, ami előbbre visz.
Robert Lawson

Minden döntés, amit hozol az úton, elmozdít onnan, ahol vagy.
James Norbury

Minden könyvben dobogni kezd egy szív, mikor valaki olvassa, mert az illető szíve rákapcsolódik.
Carsten Henn

Az életerőt már a puszta emberi kapcsolat is feltámasztja, különösen ha szeretet táplálja. Azok az emberek, akik a legfontosabbak nekünk, elixírként hatnak ránk, örökké megújuló energiával töltenek fel.
Daniel Goleman

A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. Mert, amikor bennünket elküldtek, az útra bocsátó Hatalom így szólt: Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit. Segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra és ne hagyd a sötétségben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, oszd meg. Az egész világ a tiéd. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki nem tiltja, de jaj Neked, ha magadnak tartod. Amiből másnak nem adsz, legyen az arany, iszappá válik, legyen szent fény, átokká válik, legyen gyönyör, halállá válik. Elbocsátunk Téged is, mint mindenkit: Felelős vagy minden emberért, aki veled él és el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj és élj, mert a világ a tiéd.
Hamvas Béla

Egyszer azt mondtam neki, van az úgy, hogy az ember előtt letérdel a fehér elefánt, azaz eljön egy olyan pillanat, amikor valaminek az elvetése vagy elfogadása évtizedekre, esetleg örökre megszab az életünkben valamit, ritkán térdel le a fehér elefánt, de akkor helyesen kell dönteni, különben ég tudja, meddig kell várni, míg ismét arra jár, ahol mi vagyunk.
Szabó Magda

Nem járhatok mindig mindenkinek a kedvében, nem lehet velem mindig mindenki elégedett, hiszen már az is kihívás, hogy én elégedett legyek saját magammal.
Helen Hoang

Minden, amit szépnek látok, növeli lelkem világosságát. Erősebb, jobb, istenibb vagyok tőle. Minden, amit gyűlölök és mégis foglalkozom vele, csökkenti lelkem erejét és világosságát. A gyűlölet felhőként vonul át az emberi lelken, s nagysága és vastagsága arányában fedi el a napot.
Gárdonyi Géza

Mindig meghalunk, amikor a félelem hozza meg helyettünk a döntést. Meghalunk, amikor a biztonság oltárán feláldozzuk a növekedést.
James Hollis

Beteljesületlen álmaid miatt ne mondd szegénynek magad; csak az az igazán szegény, aki sohasem álmodott.
Marie von Ebner-Eschenbach

A szeretet nem old meg mindent, de olyan légkört teremt, amelyben megoldást kereshetünk a problémáinkra.
Gary Chapman

Kérj szelíden, várj türelemmel, reméld, hogy megillet, és higgy benne, hogy megkapod. Akkor úgy lesz.
Tatiosz

Egy ponton túl muszáj megszabadulni attól, ami megmérgezi a lelket. Élet-halál kérdése.
Cristina Caboni

Akárhol vagy, bármely pillanatban, próbálj találni valami szépet! Egy arcot, egy verssort, a felhőket az ablak előtt, egy graffitit, egy szélfarmot. A szépség tisztítja az elmét.
Matt Haig

Szórd szét a kedvesség és az együttérzés magvait, amerre csak jársz, ahogy a virág szórja édes illatát. A jelenlétednek megvan az ereje, hogy szebbé tegye valaki napját, és virágzásra bátorítsa. Nyílj hát, nőj tovább, és ragyogj ragyogj, mint egy gyönyörű virág, egy valódi virág.
Abuela Maria Kris

Uram,
ott ülsz az én
hivatali előszobámban,
mint egy szegény sorsú kérvényező,
akinek az ügyét igazából
nem is muszáj elbírálnom,
mert nem az én illetékességi köröm,
mert a papírok se lettek
megfelelően kitöltve,
mert amúgy is annyi a dolgom,
így aztán rendre átvágtatok
előtted, oltom sürgősnél
sürgősebb napirendi pontjaim
tüzeit, a zárt ajtók mögött meg
olvasok, filmet nézek, netezek,
olyankor azt képzelem,
átlátsz a szitán,
átlátsz az elválasztó anyagokon,
és még szomorúbb és fásultabb
tekintettel meredsz magad elé,
mint a világ szégyene,
mint akivel felmostak már
minden padlót,
nem lepődik hát meg,
hogy most újabb valaki
és újabb padló,
neki ez a sorsa.
Odavetek neked olykor
egy-egy futó fohászt,
elbeszélgetek gyerekeidről,
az életedről, és megígérem,
amint időm van az ügyedre,
az lesz az első,
nem fogom halogatni,
ugyan, ne is hálálkodj,
hisz ez természetes,
remek fickó vagyok ám,
úgy emberileg,
mint szakmailag,
nincs miért aggódni,
és te beletörődőn,
jámborul bólintasz,
látszik, eszedbe se jut
kételkedni jószándékomban,
én pedig szégyenkezem.
A gond az egész profin begyakorolt
jelenettel csak annyi,
hogy tudtommal sehol sincsen
leírva: az Úr az én
szégyenem és lelkifurdalásom,
csak miatta röstelkedem,
csak előle rejtem arcomat
kezem menedékébe,
csak előle kushadok
fedezékbe.
Írva vagyon viszont,
hogy az Úr
az én váram és biztos menedékem,
pajzsom és páncélom te vagy,
te mentesz meg engem
az ellenség tőrétől,
tebenned bizakodom,
hozzád bújok,
szárnyadnak árnyékában
van az én oltalmam,
Isten az én testem, jobbik felem,
húsom és vérem,
szüntelen ismétlődő
újra és újrateremtettetésem,
Isten az én triatlonom,
futok előle, és ő a futás,
tekerek biciklin,
hogy sebesebben járjak,
és ő adja izmaim erejét,
ő az enyhítő szellő,
mely szembe fúj,
vízbe csobbanok,
ahol ő vár frissességgel,
Isten az én aranyalapom,
elásott és kiásott kincsem,
bankbetétem, PIN-kódom
és netbank-jelszavam,
nélküle semmi se lett, ami lett,
nélküle én sem lettem,
ketrecben fel-alá szaladgáló
buta szárnyas vagyok csak,
mely nem jön rá,
hogy maga szövi
egyre sűrűbbre a rácsot,
mely szabadságának korlátja,
és nem veszi észre,
hogy a fogva tartójának hitt
Isten is ott gugyul vele,
magammal együtt foglyul ejtettelek,
mert te vagy, Uram,
aki foglyul ejted szívemet,
és foglyom a te szíved.

Lackfi János A LELKIFURDALÁS ZSOLTÁRA

Ülsz hátradőlve mindentudó,
semmit sem értő mosollyal,
mint nagyapa a családi
ünnepségen, mikor már
nagyot hallott, és csak úgy
kavargott körülötte
a számára felfoghatatlan
ingerek sokasága,
kölkök randalíroztak,
felnőttek magyarázták elszántan
összes párkapcsolati és munkahelyi
gondjukat, összevitatkoztak
a politikán, a harmadik
világbeli szegénységen,
azon, hogy hány liter
vér vagy könny az ára
egy gyémánt nyakéknek,
egy lapra szerelhető
IKEA-bútornak.
Valakinek aztán
megakad a szeme
a maga elé derűsen
bámuló, szép öregemberarcon,
rákérdez kicsi szánakozással,
jaj, ugye, szörnyű nem hallani,
nem érteni ezt a sok mindent,
ami zajlik, habzik, örvénylik,
ugye, rettenetes, hogy már
követhetetlen az egész?
Valakinek aztán
megakad a szeme
a maga elé derűsen
bámuló, szép öregemberarcon,
rákérdez kicsi szánakozással,
jaj, ugye, szörnyű nem hallani,
nem érteni ezt a sok mindent,
ami zajlik, habzik, örvénylik,
ugye, rettenetes, hogy már
követhetetlen az egész?
Mire nagyapa a legtermészetesebb
derűvel felelte, és szólj, Uram,
szólj, ugye ezt feleled te is?
„Dehogy, ha valaki szeretne
közölni valamit, majd idejön,
és nyugodtan elmondhatja nekem.”
Mikor színpadiasan éneklem
a templomban a zsoltárokat,
mikor magányomban hozzád
fordulnék, és nem érzem jelenlétedet,
mikor elegáns köntöst szövök
a megjátszott hit csiricsáré
aranyszálaiból, akkor te, Uram,
hol is vagy? Ott vagy ugyan,
de már ott se vagy, diszkréten
visszahúzódsz, utat engedsz
azoknak, akiknek a színházat
játszom, esetleg saját magamnak,
a bolhamód pattogó gondolataimnak.
Mint mikor valaki rám néz a tömegben,
és felderül az arca, én pedig zavarban
vagyok, nem tudom, honnan ismerem,
de nagyon örülök annak, hogy valaki
ennyire tud örülni nekem, és persze
az illető a legbanálisabb módon elhalad
mellettem, és összeölelkezik kedvesével,
szerettével, rokonával, bárkijével,
én meg ott maradok szeretetlen,
kedvetlen, rokontalan, pont mint Isten,
mikor imádságra utaló magatartást tanúsítok
lélek és tűz nélkül, ami biztos szól valakinek,
ha másnak nem, a jó lelkiismeretemnek,
de sajnos, neki biztos nem. Nem,
ő nem az a szemrehányó rokon,
mikor gyöttök, aranyoskám, kihűl a leves,
nem megsértődik, csak persze
rosszul esik neki, mint elhanyagolt,
hitegetett szerelmesnek, akinek állhatatos
érzelmei nem a másik fél viselkedésétől
függnek, hanem az ő vonzalmától és
végleges elhatározásától. Akár egy
Mint mikor valaki rám néz a tömegben,
és felderül az arca, én pedig zavarban
vagyok, nem tudom, honnan ismerem,
de nagyon örülök annak, hogy valaki
ennyire tud örülni nekem, és persze
az illető a legbanálisabb módon elhalad
mellettem, és összeölelkezik kedvesével,
szerettével, rokonával, bárkijével,
én meg ott maradok szeretetlen,
kedvetlen, rokontalan, pont mint Isten,
mikor imádságra utaló magatartást tanúsítok
lélek és tűz nélkül, ami biztos szól valakinek,
ha másnak nem, a jó lelkiismeretemnek,
de sajnos, neki biztos nem. Nem,
ő nem az a szemrehányó rokon,
mikor gyöttök, aranyoskám, kihűl a leves,
nem megsértődik, csak persze
rosszul esik neki, mint elhanyagolt,
hitegetett szerelmesnek, akinek állhatatos
érzelmei nem a másik fél viselkedésétől
függnek, hanem az ő vonzalmától és
végleges elhatározásától. Akár egy
kizökkenthetetlen áramszolgáltató,
Uram, te áramoltatod a hitet, reményt, szeretetet
kimaradás nélkül, én kivághatok persze
biztosítékokat, hisztiket, rezet, akármit...
Ez az áramlás akkor is töretlen felém,
ha lepattog páncélzatomról, ellenállásomról,
az ember hatékony szeretne lenni,
statisztikák, kimutatások, százalékok,
hónap dolgozója, Uram, te mást tudsz,
nem hatékony vagy, hanem türelmes,
ülsz a sarokban mosolyogva,
örömmel nézed esztelen futkározásainkat,
drukkolsz, el ne essünk, be ne üssük
magunkat, amilyen szertelenek vagyunk,
neked is fájna, ha nekünk fájna,
össze vagy huzalozva velünk,
átéled történeteinket akkor is,
ha nem a te történeteid, és ha valaki
veled szeretne beszélni, biztosan,
egész biztosan idejön majd, és nyugodtan
elmondhat neked mindent.

Lackfi János AZ ÁRAMSZOLGÁLTATÁS ZSOLTÁRA

Charlie Chaplin a 70. születésnapján (1959. április 16-án) írta az alábbi vereset. (When I Loved Myself Enough)

Charles Chaplin: Önszeretet
(Amikor elkezdtem szeretni magam…)

Amikor elkezdtem szeretni magam, beláttam,
hogy a fájdalom és a szenvedés óvtak meg attól,
hogy a saját igazságom ellenében éljek.
Ma már tudom, hogyan nevezik ezt:
Hitelességnek.

Amikor elkezdtem szeretni magam, megértettem,
milyen megalázó volt annak, akire ráerőszakoltam a vágyaimat,
pedig tudtam, hogy sem az idő, sem az illető nem érett meg rá –
még akkor sem, ha ez az illető én voltam.
Ma már tudom, hogy nevezik ezt:
Öntiszteletnek.

Amikor elkezdtem szeretni magam, nem vágyakoztam
többé egy másik élet után, és láttam, hogy körülöttem
minden kihívást és fejlődési lehetőséget jelent.
Ma már tudom, hogyan nevezik ezt:
Érettségnek.

Amikor elkezdtem szeretni magam, megértettem,
hogy mindig és minden alkalommal
a megfelelő időben és a megfelelő helyen vagyok,
és hogy mindaz, ami történik, helyes.
Ekkor megnyugodtam.
Ma már tudom, hogyan nevezik ezt:
Öntiszteletnek.

Amikor elkezdtem szeretni magam, nem raboltam
el többé magamtól a szabadidőt, és felhagytam azzal,
hogy nagyszabású terveket szövögessek a jövőre nézve.
Ma már csak azt teszem, ami örömöt okoz,
amit szeretek, és ami megnevetteti a szívemet,
és mindezt a sját tempómban és stílusomban.
Ma már tudom, hogyan nevezik ezt:
Őszinteségnek.

Amikor elkezdtem szeretni magam, mindentől
megszabadultam, ami nem tett jót az egészségemnek.
Ételektől, emberektől, tárgyaktól, helyzetektől és mindattól,
ami csak lehúzott és eltávolított magamtól.
Kezdetben ezt “egészséges egoizmusnak” neveztem.
Ma már tudom, hogy ez az
Önszeretet.

Amikor elkezdtem szeretni magam, nem akartam többé,
hogy mindenben igazam legyen. Így ritkábban tévedtem.
Ma már azt is tudom, hogy nevezik ezt:
Egyszerűségnek.

Amikor elkezdtem szeretni magam,
felhagytam azzal, hogy a múltban éljek,
és a jövőmért aggódjak.
Most már csak ebben a pillanatban élem az életem,
ahol minden történik. Minden napot megélek. Ez a
Tökéletesség.

Amikor elkezdtem szeretni magam, felismertem,
hogy a gondolkodásom nyomorulttá és beteggé tehet.
Amikor felfedeztem a szívemben rejlő erőt,
értelmem is fontos társra lelt.
Ezt a szövetséget ma már így nevezem:
A szív bölcsessége.

Nem kell félnünk az önmagunkkal vagy másokkal
folytatott vitáktól, konfliktusoktól és problémáktól.
Néha a csillagok ls összeütköznek,
és utánuk új világok születnek.
Ma már tudom, hogy
Ez az Élet!

 ...az élet igazán lényeges kérdéseire nincs szavakban megfogalmazható válasz. Ez nem azt jelenti, hogy nincs rájuk válasz, de a választ csak tettekben és kapcsolatokban adhatjuk meg.

Pál Ferenc

Létezik az a jó, ami arra vár, hogy fölfedezzük, fölismerjük, hogy mit kaptunk az élettől kérés vagy érdemek nélkül is. Arra a jóra, amit természetesnek tartunk vagy megszoktunk, pedig talán a a legpontosabb kifejezés, hogy adatott nekünk, részesülhetünk belőle.
Pál Ferenc

Mindig kapaszkodom.
Munkákba, dicsőségbe,
pénzbe, házba, kocsiba,
szeretteim szeretetébe,
a tábla csokimba,
az önérzetembe, az igazságérzetembe,
apró örömeimbe.
A haszontalan időtöltéseimbe.
A hasznos időtöltéseimbe.
Elengedni mindezt,
és várni, hogy mit ad vissza belőle Isten.
A többi kuka.
Lackfi János: Kapaszkodás

Nem az nagy szám,
hogy én hiszek Istenben.
Hanem hogy Isten hisz bennem.
Pedig jobban ismer engem
magamnál. És már én is hányszor
nem hiszek magamban...

Lackfi János: Bizalom

Mindenki olyan mértékig része egy családnak vagy egy baráti kapcsolatnak, amilyen mértékű pszichikai energiát fektet be a közös célokba.
Csíkszentmihályi Mihály

A pihenés nem a tevékenység hiánya, hanem a béke jelenléte.
Jo Saxton

A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.
Alig hallottam, sorsomba merülten,
hogy fecseg a felszin, hallgat a mély.
Mintha szivemből folyt volna tova,
zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.

József Attila: A Dunánál (részlet)

 ...felejtem ami mögöttem van, s az előttem lévő után rugaszkodom. Futok a kitűzött cél felé, annak a hivatásnak jutalmáért, amelyre Isten fölülről hívott meg Krisztus Jézus által.

Fil3,14

 Nehéz feltennem a kérdést az egyedülállónak: el tudná-e hordozni, ha Isten netán sohasem segítené ahhoz, hogy társra találjon? Képes lenne-e teljes életet élni egyedül is - a magány fájdalmával együtt is?

Tapolyai Emőke

 Radikálisan definiáld magadat újra: az vagyok, aki az Isten szeret! Ez az igazi én! Minden más identitás csak illúzió. 

Brennan Manning

Aki félve kér, az felszólít a visszautasításra.
Senece

Fogadd el a tényt, hogy milyen vagy, mert ez az, ami megváltoztathatja azt, amilyen vagy!
Kierkegaard

 Az ember rabja fájdalmának, és nem annyit szenved, amennyit érez, hanem amennyit feltett szándéka szenvedni.

Seneca

Tudod mi a karácsony? Csendben hallgatni, megérteni a gyertya táncát. Letörölni egy könnycseppet,megfogni egy kezet, átölelni azt aki hátrál,-érezni ahogy él. Hitet teremteni, ott ahol már régen veszni látszik. Mert a karácsony a szívekben él.
Wass Albert

Fekete István ​ Az ima

Az ima nálam nagyon régen kezdődött. Szinte emlékeim legelején. Ülök az ágyban és egy pár száraz, öreg kéz összefogja az enyéimet.
– Mondd, kisfiam… És én mondtam utána az imát. Az ágy puhasága simogatott, az est zsongított, az álom a szemem körül járt és én mondtam az imát, és gyönge gyermeki képzeletemmel felemeltem lelkem az Istenhez.
Később – a diákévek kamaszos rohanásában – az ima a templomot jelentette, ahol elcsitultak a zűrzavaros vágyak, lassúra vált a lépés, tompán koppantak a szentelt kövek és az oltár előtt lobogó örökmécs mindig megmelegített, ha kinyújtottam feléje didergő kezemet.
Ekkor már nem könyvből imádkoztam és nem is a régi kis imádságokat mondtam. A kivilágosodó értelem szavakat keresett, melyek újak, szépek voltak és csak az én örömömet, bánatomat, kérésemet vitték az Örökkévaló elé.
Aztán jött az előbbi világégés és mindig mélyen megrendített az imára zendült kürtök rivalgása s a térdre hullt harctérre induló századok halálos csendje, ahol szinte érezni lehetett az elhagyott otthonok felé szálló gondolatokat, aggódást, szeretetet, igazi imát, ami hangtalanul szárnyalt a halál felé induló férfiak lelkéből.
Ó, milyen kicsik és mégis mennyire férfiak voltak ezek a katonák, akik káromkodva ébredtek, káromkodva feküdtek és csak itt döbbentek rá, hogy az igazi kiállás hitben, vérben, fájdalomban, betegségben - és imádságban akár ezrek előtt a nyílt terek porában: az egyetlen és valódi férfiasság.
Aztán jött a zuhanás Trianon halálos völgyébe. Jött a megalázás, a szégyen, az elesettség, szegénység, járvány és jöttek az imák. Az egész nemzet megtanult imádkozni és nem szégyellték már a férfiak sem – egy-egy „szóra” – befordulni a templomba.
​Ezek a férfiak többnyire megjárták a harctereket és megtanulták, hogy egyetlen félelem örökös csak – nem halálfélelem, hanem az istenfélelem. És ahogy az imádság felé fordult a nemzet, úgy emelkedtünk ki a halálra ítéltség posványából.
Amilyen csendesek lettünk, olyan hangos volt körülöttünk a győztesek páholya, és amilyen fennhéjázók voltak ők, olyan alázatosak lettünk mi, mert akkor éreztük már, hogy az alázatosságnál nincsen nagyobb a világon. És elhallgatott körülöttünk az erőszak süvöltése, mert halkan szólni kezdtek a kassai harangok és meghallhatták az egész világon, amikor a dómban a magyarok Te Deum-ot imádkoztak.
Nagy, szent pillanatokban mindig az ima volt velünk, mellettünk, értünk. Nagy örömökben, nagy sírásokban, csendben és viharokban: ima, ima. És most mégis mind több helyen hallom, olvasom, hogy valaki imádja a lencsefőzeléket, imádja a karóráját, imádja a kirándulást és a táncot. Préda lett ez a szó, melyet magyar paraszttól sohasem hallott senki, és elkopott lassan, mint a kocsmaküszöb.
Mindenki „imád” mindent. A lovát, a szeretőjét, nyakkendőjét... megszentségtelenítve egy szót, az emberi lélek néma himnuszát, tisztaság, a kérés, a vigasz, a félelem, az istenkeresés egyetlen, utolsó felkiáltását, amikor már nincs semmi, de semmi segítség, mentsvár, csak az ima.
Ne imádj hát mindent, édes Magyarom, ne szórd lelked aranyát, nyelved szépségét a rombolás disznai elé, ne imádj semmit, csak az Istent, ​mert nem tudod, milyen idők jönnek és nincs az a vihar, mely elpusztíthatna, ha veled van az imádság és veled van az Isten.

Megtanultam tisztelni az ünnepet. Az ünnep Isten ajándéka, mint a többi nap, s arra való, hogy hétköznapi mivoltunkból kivetkőzve tiszteljük önmagunkban az embert. Sajnálom azokat, akik nem tudnak ünnepelni. Az ünnep önmagunk fölemelése. Tiszta ünnepi ruhában és tiszta ünnepi gondolatokkal lehet csak ünnepelni, fölemelkedve a hétköznapokon s apró küzdelmeinken. Csak az ünneplőbe öltözött ünneplő ember tudja megérteni annak a kijelentésnek a nagyságát, hogy Isten az embert a saját képére teremtette.
Wass Albert

 Boldizsár Ildikó 

ADVENTI TÜKÖR II. – TÉNYEK ÉS ÉRZELMEK

A második adventi tükörben azokra a helyzetekre nézünk rá, amikor erős érzelmek alapján ítélkezünk, s teljesen figyelmen kívül hagyjuk a tényeket. Mindazt, ami kívül esik saját tapasztalataink körén, elutasítunk, „nem igaznak” minősítünk, saját vélt igazunkhoz pedig körömszakadtáig ragaszkodunk. Számunkra ismeretlen vagy kellemetlen helyzet esetén kizárjuk a valóság megismerésének a lehetőségét:

„Egyszer egy sötét erdőben hevert egy cipő. Senki sem tudta, hogyan került oda, merthogy az állatok, akik az erdőben éltek még sohase láttak emberi lényt. Cipőt se. Ott feküdt hát az erdőben az a cipő, és senki sem tudta, mi lehet ez.

Elsőnek a medve látta meg. Óvatosan bandukolt feléje, és tanulmányozni kezdte. Megszaglászta, megfordította nagy mancsával. Mi lehet? Nem volt semmi ötlete, így odahívta a többi állatot, nézzék meg. 

– Tudom, mi ez – mondta az oroszlán. – Egy darab fakéreg, ami lehullott a fáról.

– Nem, nem az – mondta a leopárd. – Egy furcsa gyümölcsnek a héja.

– Én azt hiszem, egy diónak a héja – szólt a majom.

– Akkora luk van benne, mint egy madár, biztos madárfészek – szólt a farkas.

– Nézzétek, gyökere van – mondta a vadkecske a cipőfűzőt huzigálva. – Valami növényféle.

Mindegyik állat azt hitte, neki van igaza, és vitatkozni kezdtek. Amint belemelegedtek a vitába, egyre dühösebbek lettek egymásra. Egy magas fáról egy bölcs bagoly letekintett az állatokra, és felsóhajtott.

– Ha abbahagyjátok a veszekedést, megmondom nektek, mi az a furcsa tárgy. Az egy emberi cipő, huhu – mondta a bagoly.

– Mi? Miféle dolog az ember? És mi az a cipő?

– Az ember kétlábú állat – mondta a bagoly. – Olyan, mint egy madár, de nincsenek tollai, és nem tud repülni. Tud járni, mint mi, tud enni, mint mi, és tud beszélni, mint mi. Nagyon hasonlít hozzánk, kivéve egy dolgot – sokkal okosabb, mint bármelyikünk.

– Ez nem lehet igaz – dörmögte a medve. – Hogy lehetne egy kétlábú állat okosabb, mint egy négylábú?

– Amit mondok, igaz – szólt a bagoly. – Az ember csinál olyan dolgokat, mint ez is itt, amit a lábára húz. Úgy hívja, hogy cipő.

– Nem igaz – bődült el az oroszlán. – Melyik épeszű állat viselné ezt a lábán?

– Nem igaz, nem igaz – sipítozták a madarak. – Hogy létezhetne egy kétlábú állat tollak nélkül?

– Nem igaz, nem igaz! – kiáltozták mind az állatok. – Mi sohase láttunk efféle dolgot, sohase hallottunk ilyesmiről, nem lehet igaz!

Olyan dühösek voltak szegény öreg bagolyra, hogy kiüldözték az erdőből.

– Huhu – kiáltotta a bagoly. – Igaz! Igaz!

És persze igaza volt.”

(A meséhez kapcsolódó "tükörkérdések" a képek alatt találhatók.)

Négy vasárnap – négy mese – négy tükör –négy tisztítási út.

Egy nap remélem, valaki rád néz és többet lát, mint a mosolyt, amit a világnak adsz. Látni fogja a csendes csatákat, amelyeket egyedül vívtál meg, az álmokat, amiket elrejtettél, és a félelmeket, amelyekről alig beszélsz. Nem csak a fényed vonzza majd, hanem az árnyak is, amiket hordozol, minden porcikádat szeretni fogja, éppen mert tökéletlen és valódi. Mert olyan szeretetet érdemelsz, ami otthonos, biztonságos, meleg és rendíthetetlen.
LJ Blossoms

Néha az élet legboldogabb pillanatai csendesek, észrevétlenek. A napi rutinunk rohanása közben könnyű figyelmen kívül hagyni azokat az egyszerű örömöket, amelyek az életet rendkívülivé teszik. Legyen szó a reggeli napsugár melegéről, a közös mosoly öröméről vagy egy békés este nyugalmáról, ezek a finom élmények gyakran a kulcsot jelentik legmélyebb elégedettségünkhöz. Állj meg egy pillanatra, hogy valóban megláthasd az életedben ezeket a kicsi, de jelentős aspektusokat. Ha értékeled az apró dolgokat, mélységes boldogságot és kiteljesedést érhetsz el. Öleld át az észrevétlen pillanatokat – lehet, hogy ezek az utazásod legértékesebb részei.
Balt Rodriguez

A kultúra nem azt jelenti, hogy fogkeféd van és meg tudod indítani a gramofont. A kulturált ember látni és érezni tudja a szépet és a jót.
WASS ALBERT

A valódi változás ismertetőjegye, hogy Te már máshogyan viselkedsz, annak ellenére, hogy a körülmények még mindig ugyanolyannak látszanak. Ekkor változtál meg igazán, mert már nem érdekel, milyenek a körülményeid, Te egyszerűen csak eldöntötted, milyen akarsz lenni, kivé akarsz válni és hogyan akarsz érezni. És amikor ezt tényleg megteszed, akkor adsz csak lehetőséget a körülményeidnek, hogy visszaigazolják a benned végbemenő változást.
Bashar

ÉNEKELJ!
A lelked mélyén lakozó zene szabadságra áhitozik. Belső melódiádat nem érdekli, hogy hamisan énekelsz, vagy elfelejtetted a szöveget - csupán azt szeretné, ha fennhangon kifejezésre juttatnád, hogy ekképpen a levegőbe kerülve, csatlakozhasson az univerzum többi zenei hangjához.
Az ének lehetőséget nyújt a számodra, hogy olyan mély érzéseket közvetíts, amelyek túlszárnyalják a puszta szavak korlátait. Még ha szégyelled is a képességeidet, a mai napon adj engedélyt magadnak az éneklésre. Dudorássz zenét hallgatva, a barátaiddal vagy magadban - hogy milyen formában teszed ezt, nem lényeges. Csak az számít, hogy kifejezd magad muzikálisan.
Figyeld meg, mely dalok vonzók számodra, mert a dallamuk és a szövegük érzelmeket váltanak ki belőled és üzenetet közvetítenek neked.
Az éneklés öröméért énekelek.
Megengedem, hogy szabad és vidám legyek.
Meglovagolom a zene hullámait,
és kiküldöm az univerzumba a hangom.
Doreen Virtue

Az tesz bennünket azzá, amik igazán mélyen, legbelül vagyunk, ami hiányzik – amit elvesztünk, amit gyászolunk. Nem beszélve arról, amit akartunk az életben, de nem kaptunk meg.
Sigrid Nunez

Minél jobban szeretek valakit, annál jobban megszenvedem. Nincs szeretet szenvedés nélkül, és csak az tud igazán szenvedni, aki szeret.

Gyökössy Endre

 Nem az a hit, hogy mindig mindben rendben lesz az életemben odakinn, hanem az a hit, hogy az életet, mégha bajban vagyok is elfogadom és jónak találom.

Etty Hillesum

Ne dönts semmiről, ha lelked akár a heves érzelem, akár a levertség állapotában van, hanem amikor lecsillapodott a hév, kövesd azt, amit az érett értelem, s a józan belátás diktál.

  Loyolai Szent Ignác

Úgy vagyunk itt a világon, mintha ködben volnánk; de a hit olyan, mint a szél, amely eloszlatja a ködöt és látni engedi lelkünk fölött a szép napot…

Vianney Szent János 

— Uram, élet és erő forrása, én a csepp a vedren, éppúgy kezeidből való vagyok, mint csillagos világaid; áldlak s örülök, hogy vagyok. Ez a szent öröm hajnalt fest ez év első reggeleibe, s e hajnalokban lelkem a te pacsirtád. Kérlek, adj hitet, adj világosságot; nem tudom, mit hoz ez év, de bármit hozzon, ne sötétüljön el lelkemben a te arcod.

Prohászka Ottokár

 Arra gondoltam, hogy van két és fél órám, és azt csinálhatok vele, amit akarok. Arra gondoltam, hogy az ember addig fiatal, amíg hébe-hóba van ilyen két és fél órája. Nem sürgetik. Nem várják. Nem marasztalják. Senkitől sem fél, és senkit sem irigyel; csak van. Arra is gondoltam, hogy ez el fog múlni, de elhessegettem ezt a gondolatot.

Örkény István

 Figyelmesen szeressétek egymást, szívből!

1 Péter 1,22

  Szeresd a hallgatást. A hallgatás összegyűjti az ember, míg a sok beszéd szétszórja. Aki vigyáz szavaira, az megőrzi lelkének békéjét. A fölösleges beszéd eloltja az imát és megkeményíti a szívet.

Szent Ignác

Ha nem tudsz átkelni a hegyen, kerüld meg. Ha nem tudod megkerülni, repülj át felette. Ha nincs rá módod, ülj le, és gondolkodj el rajta, hogy tényleg olyan fontos-e a túloldalra jutnod...Ha igen: kezdj alagutat ásni.

Marie Fontaine

A gyógyulás nem történhet meg, amíg elrejtünk vagy eltagadunk önmagunkból részeket. Amit elhallgattatunk vagy eltakarunk, olyanokká válnak, mint a túszok az alagsorban, egyre elkeseredettebben próbálják magukra vonni a figyelmünket.
Edith Eva Eger

Pihend ki a másokkal való kapcsolatok fáradalmát! Ebben sokszor azok is benne vannak, akiket szeretsz. Ők sem jöhetnek most a közeledbe. A magány: szent állapot. Nem akkor, ha valaki végleg benne marad, hanem akkor, ha időnként, átmenetileg megvalósítja.
A mai ember észre sem veszi, hogy nehezen bírja ki önmagát. És másokhoz nem a szeretet viszi, hanem az önmagától való menekülés. Ez nem jó. Ahogy a lélegzetvételünk is kettős: kilélegzünk és belélegzünk, úgy a lelkünk is kettős: kifelé fordulunk és befelé.
Az egészséges ember így működik. Magammal vagyok - és veled. Magammal vagyok - és veletek. Odaadom magam - és visszaveszem. Ez így normális. Rohanó életünk kibillent ebből az egyensúlyból. Ne engedd! Érezd magad jól, egyedül. És teremtsd meg ezt az állapotodat, ha kell, erővel is!
Müller Péter

Uram, te, aki keresztedre feszítve halált szenvedtél érettünk:
add, hogy ne pusztán emlék legyél, hanem élő valóság a szívünkben.
Hogy ne csak a fájdalmat lássuk, de a szeretetet is, mely vállalta értünk a halált.
S ha néha elbotlunk, sötétségben járunk, emlékeztess, hogy te is jártál ott – s győztesen jöttél ki belőle.

WASS ALBERT: NAGYPÉNTEKI IMA
Erdők könyve (részlet)

Húsvét az a pillanat, mikor a világ megszólal – csendben. Mert az igazi változás sosem zajos.
A feltámadás nem kürtszóra történt, hanem hajnalban, mikor a sírkő csendesen félregördült.
És azóta is így van: minden igazi csoda csendben történik. A szeretet, a hit, a megbocsátás – mind csendben támad fel bennünk.
Wass Albert

Húsvét a bizonyosság ünnepe. Bizonyossága annak, hogy a szeretet erősebb, mint a halál, és a fény mindig visszatér a legsötétebb éj után. Nem látványos csodákban él az isteni igazság, hanem a csendben, a belső békében, amit az ember akkor érez, amikor rájön: nincs egyedül. Húsvét nem a külsőségekről szól.
Nem a tojásról, nem a locsolásról, hanem arról, hogy feltámad bennünk a hit, az emberség, a megbocsátás, és minden, ami jobbá teszi ezt a világot. Feltámadásra van szükségünk, nemcsak halál után – hanem életünk során újra meg újra. Hogy legyen erőnk hinni a holnapban.
Wass Albert

El kell engedned a régi énedet, hogy az új megszülethessen. Nem kapaszkodhatsz az eddigi gondolataidba, lelki képeidbe, érzelmeidbe, ha változást akarsz. A régi és az új egyszerre nem létezhet. Mondj búcsút a réginek és köszöntsd az újat!
Neville Goddard

Mi lenne, ha kiszabadulnánk Isten tágas ege alá? Ha belevetődnénk a nagy semmibe? A nagy Mindenbe? Ki a szabadba, be a sűrűjébe. Hiszen szabadnak lettünk teremtve, nem? ... Ha kipróbáljuk Jézus életformáját, mely Barsi Balázs atya szavaival a "kreatív csavargás" volt, meglátjuk, milyen az, amikor az Isten jósága élesben működik. Amiről Jacques Philippe azt mondja: a Gondviselés olyan ejtőernyő, mely mindenkinek a hátára oda van kötözve, de ha nem nyitjuk ki, sosem fogunk rájönni, hogy ott van.
Szóval tessék zuhanni, kedves zarándokok! ... És akkor átélhetjük, hogy isten tenyerén landolunk... Kockáztassunk néha! Hiszen zarándoklat az egész életünk!
Lackfi János

Érezted-e már a szavak érintését, amelyek simogattak, gyógyítottak, vigasztaltak, talajt csúsztattak a lábad alá - és tapasztaltad-e a szavak sebző, égető, jéggé dermesztő hatását, s azt, hogy olyan súlyosak néha, mint a föld egész terhe?
Szepes Mária

Most, hogy már képesek vagyunk madarakhoz méltón repülni a levegőben és halakhoz méltón úszni a vízben, már csak egy dolog maradt: megtanulni, hogyan lehet emberekhez méltón élni a Földön.
George Bernard Shaw

Hogyan változna meg az önmagadról alkotott kép, ha elfogadnád azt az elképzelést, hogy az éned veleje eredendően jó, bölcs, bátor, könyörületes, örömteljes, nyugodt?
Richard C. Schwartz

Vagy előre lépsz egyet a növekedés irányába, vagy hátrafelé a biztonságba.
Abraham Maslow

Azért vagyunk itt, hogy tanuljunk, hogy kísérletezzünk, és hibákat kövessünk el. Nem kell magunkat durván elítélnünk, az életet egy-egy lépésnek kell felfognunk; ne aggódjunk más emberek ítélkezése miatt, és ne is mérjük magunkat mások mércéjével. Meg kell bocsátani magunknak, és hálásnak kell lennünk azokért a dolgokért, amelyek segítenek a fejlődésben. A legkeményebb feladatainkról fog kiderülni egy szép napon, hogy azok voltak legkiválóbb tanítóink.
Betty J. Eadie

Felelősséget vállalni a jövődért annyit tesz mint elhagyni azokat a gondolatokat, szavakat és cselekedeteket, amelyek sehová sem vezetnek.
Teal Swan

Néhány ember akkor jelenik meg az életünkben, amikor a legnagyobb szükségünk van rájuk.
Szeretnek és felemelnek, emlékeztetnek a legjobbra, még akkor is, ha a legrosszabbon megyünk keresztül.
Ezek az emberek nem csak barátok, ők földi angyalok.

Anna G. Taylor

Az élet túl rövid ahhoz, hogy ne szeressünk bátran.
C. S. Lewis

A könyvre adott pénz látszólag eldobott pénz. Mint a vetőmag.

Gárdonyi Géza

A legnagyobb utazó az, aki képes volt legalább egyszer körbejárni önmagát.
Konfuciusz

... meg kell állni egy-egy pillanatképnél. Magunkat, a gondolatainkat is meg kell állítanunk egy időre, és meg kell figyelnünk a jelen pillanatot: azt, ami körülvesz minket, de azt is, ami bennünk zajlik. Igen, igaz, hogy észre kell venni a legapróbb részletet is, de azt is, hogy a külvilágnak ezek a darabkái hogyan tükröződnek a belsőnkben. (...) Meg kell tanulni jelen lenni itt és most, hogy ne legyünk sehol máshol; el kell szakadni a jövővel kapcsolatos aggodalmainktól és a múlttal kapcsolatos sajnálkozástól.
Mélissa Da Costa

Ha azért sírsz, mert eltűnt a nap, a csillagokat sem látod, mert a könnyektől nem láthatod a csillagokat
Rabindranath Tagore

Változtasd meg az eget, vele változnak a csillagok.
Korzikai közmondás

Mindig van a világon egy ember, aki a párjára vár.
P. Coelho: Az alkimista

Minden ember legfontosabb csatája az, amelyet saját magával vív. Magamban kell rendet raknom.

Jón Kalman Stefánsson

Áldd meg, Uram, utamat, amit eddig megtettem,
és azt, ami még előttem van!
Áldd meg azokat, akik kísértek utamon,
és azokat, akik ezután teszik ezt!
Áldd meg megállásaimat, kerülőimet és tévútjaimat!
Áldd meg elindulásaimat és előrehaladásomat,
és amikor a célt elérem, áldd meg megérkezésemet!
Frank Greubel

A madarak napról-napra énekelve ébrednek. A kisbabák minden ok nélkül nevetgélnek. Ez egy játékos világ. Legyen rá időd, hogy csak azért csinálj valamit, mert örömet okoz neked!
Andrew Matthews

Mindkettő fontos: a mozgás és a nyugalom, az ima és a munka.
Csak akkor élhetek tartósan egészségben, ha egybefűzöm ezeket a sarokköveket.
Anselm Grün

Tudod mi a szerelem? – mondta neki. – Látni azt, amit senki más nem lát. És hagyni, hogy a másik lássa azt, amit senki másnak nem akarsz megmutatni.
Luca Di Fulvio

 A béke mindannyiunkkal kezdődik: azzal, ahogyan másokra nézünk, ahogyan másokat hallgatunk, ahogyan másokról beszélünk.

XIV. Leó pápa

Talán eljön a pillanat, mikor elmondhatod, hogy az egészet akartad.
Az egészet, az igazit, nem a pótlékot, a hasonlót, a mellékeset:
az egészet, a boldogságot és az igazat, az igazságot, akármilyen félelmes és földközeli.
Nem akartál az élet helyett valamit, ami csak hasonlít az életre.
Márai Sándor

Függetlenül attól, hogy szerinted mik a számodra fontos értékek, a mindennapi cselekedeteid, a tevékenységeid nem hazudnak. Hogy mit is tartunk értéknek, mit tartunk fontosnak, az abból látszik a legjobban, hogy mire használjuk a szabadidőnket.
Jay Shetty

Keresd a csendet. Aki változni akar, aki érni és növekedni szeretne, annak szüksége van a nyugalom helyére. Ami növekedik, az nem üt nagy zajt.

Anselm Grün

Ritkán állunk meg, és tesszük fel a kérdést: “Tulajdonképpen mi jó nekem?
Danielle Marchant

A medve tán nem ember,
De az ember néha medve.
Bevackolódik ébren
Álomgödör-verembe.
Magába kucorodva
A medve föl se kelne,
Pontosabban az ember,
Amikor éppen medve.
Ilyenkor méze sincsen,
Kesereg hemperegve,
Arcára, mint a vasmaszk,
Vicsora rádermedve.
A rosszkedv rajta bunda,
És tonnányi a teste,
Jobb lenne, ha az ember
Az ágyból ki sem esne.
Hisz minden el van szúrva,
Hisz minden el van veszve,
Hiába kapálózunk,
Úgysem jön semmi rendbe…

Szerencse, ha az ember
Ilyenkor dupla medve.
A másiknak van méze,
És nincs kétségbeesve,
Így aztán ez a másik
Társa mögött teremve
Fenékbe rúgja őtet
Bizonyos értelembe.
Megbillenti az embert,
Aki javában medve.
És noszogatja feddve,
Hogy magát összeszedje:
„Vicsor helyett mosoly van,
A büdös bundát vedd le!”
S a komor medve döccen,
Szívéről jég reped le,
Agyáról abroncs pattog,
Reggelijét megette.
Már indul is munkába
Ügyesen lépegetve
Ahhoz képest, hogy ember,
Aki most éppen medve.

E versből medvemódra
Tanulság hemperedne:
Ha már medve az ember,
Legjobb, ha dupla medve.

Ez a vers DUPLA MEDVE című kötetemben jelent meg, és az alábbi felkérésre írtam:

„Csoport építő-fejlesztő hétvégére megyek nemsokára. Általában úgy kezdünk, hogy mindenki beszámol aktuális lelkiállapotáról, hangulatáról, és hogy mit vár ettől a néhány naptól. Nem szeretnék a „minden jó és szép” sablonnal élni, de a mostani semmilyen-vákuum hangulatomat sem akarom rányomni senkire. Körülbelül huszonöt ember, ennek egyharmada ismeretlen, az egész helyzet amúgy is csak erősíti szociofóbiámat. Valamit mégis csak jó lenne mondani, elkezdtem hát keresni egy verset, amely majd beszél helyettem. Frappáns, tanulságos, egyszerű, de nem leegyszerűsített, beszél arról, hogy néha nehéz felkelni, elindulni, hogy nincs mindig kedvem mosolyogni, most csak azt látom ami nincs (apám, anyám, istenem, hazám, csókom, szeretőm ), de ugyanakkor a végén mégiscsak ott van a remény, a biztatás, ön-fenéken-billentés, hogy nem is annyira és nem is úgy, mert vannak barátok, és egyszer a napnak is ki kell sütnie. Szóval mint egy Lázár Ervin mese. Egy ilyen verset szeretnék!” (Kemendi Zsuzsanna)

Lackfi János

... ha lassan elhalványultál kedves ...
Itt az ideje, hogy elkezdj igent mondani azokra a dolgokra,
amelyek örömet okoznak neked, és nemet mondani azokra, amelyek nem.
És ez tényleg ilyen nagyon egyszerű.

Donna Ashworth

A tapasztalat olyasvalami, amihez csak közvetlenül azután jut az ember, hogy szüksége lett volna rá.
Arthur Bloch

Ha nem a leglényegesebb, legmélyebb vágyaink szerint élünk, és megelégszünk kevesebbel is, mint amit a lelkünk mélyén be akarunk teljesíteni, akkor boldogtalan emberek leszünk. Lehet akár, hogy nagyon élvezetes és sikeres életben lesz részünk, csak éppen soha nem fogjuk úgy érezni, hogy az életünk teljes. Jung egyenesen úgy fogalmaz: 'szellemi nyomorúságban vergődünk', ha nem a legmélyebb vágyainkat, céljainkat próbáljuk megvalósítani.

Pál Feri

A szorongástól az önbecsülésig