Mindig van a világon egy ember, aki a párjára vár.
P. Coelho: Az alkimista

Kányádi Sándor: 

Tudod…

soha nem bántam meg,

hogy megszerettelek,

pedig felbolygatta ez a szeretet

az egész életem,

Tudod,

soha nem csalódtam benned,

pedig sokszor nem értettem

a cselekedetedet,

sokszor féltettelek,

leginkább magadtól féltettelek,

Tudod,

lassan fogynak körülöttem a dolgok,

a dolgaim,

vagy messzire kerülnek tőlem,

vagy csak én távolodok,

ahogy szakadoznak a szálak,

az érzés egyre jobban magához láncol,

Tudod,

mikor megkönnyezek valamit,

ami szép volt,

megvigasztal a gondolat,

hogy lakozik bennem egy csoda,

ami nem hagy el,

amit nem vehet el tőlem

sem az irigység

sem a rosszindulat,

Tudod,

ebből az érzésből táplálkozom,

miatta össze sem csuklom,

ha elesek is, érte felállok,

ha sírok is elmosolyodok,

talán,

ha végleg elalszom,

érte akkor is felébredek.

Akit keresel, az is keres téged. 

Ez igaz, de nem biztos, hogy találkoztok.

Ez nem csak a keresésen múlik, hanem a sorson, időszerűségen - a találkozásra meg kell érni. Mindkettőnek. 

Ez a mondat biztatás a homályban botorkálónak, remény a boldogtalannak- de igazsága csak utólag derül ki!

Zsákutcák, bukások, kudarcok, magányos kilátástalanságok, egyedüllétek útvesztőin vezet egymáshoz az utunk.

Néha későn érkezünk egymáshoz, de mindig akkor, amikor megérünk rá. 

Szeresd és becsüld szívedben az örökös hiányérzetet. 

Ne tartsd önáltatásnak, illúziónak. Az ember nem csak keresi az Istent - de az Isten hívja is. 

Jó ezt tudni, amikor magányosak vagyunk, s nem jó egyedül, amikor úgy gondoljuk, hogy az életünknek nincs értelme.

Müller Péter 

A lelkitársad néha csendben lép az életedbe. Te azonban a csinnadrattát várod... a fények és színek összemosódását. A tűzijátékot. A nagy sodrást. HANGOSAN akarod megélni a találkozást! 

A lelkitársad azonban halkan lép be az ajtón. Néha nem is kopog. Leül, figyel. Nem kiabál, nem tapsol. Egyszerűen belép és OTT van. Észrevétlenül suhan be mint egy árny. Ha nem veszed észre: érzelmi vakság a diagnózisod. 

Végig ott ül a szemed előtt, csak te vagy képtelen őt látni.

Ő viszont lát Téged. Nagyon is jól. Bár felfelé néz, látja hibáidat is. Gyengeségeid, gyarlóságod, kapálózásaid. De látja nagyságod is. Ő azt is beléd látja amit még te sem mersz elhinni magadról. Néz Téged. Figyelemmel kíséri az életed. Elidőz.....Vár.... Ha igazán a lelkitársad: megérti vakságod is. Elfogadja. Aztán feláll és kisétál a szobádból... majd lassan az életedből is. Miközben kifelé megy arra gondol: "Nem kell mindig gólt lőni"... Az örökkévalóság hosszú idő...

Müller Péter

Lelkitársak könnyen találkoznak, mert egy hullámhosszon rezegnek.

Talán azért is, mert ismeretlen erők összehozzák őket. Az aranyfonál egymáshoz vezeti azokat, akik fogják.

Az ilyen sorsszerű összecsapódáskor átlépik az emberek a közeledés társadalmilag szokásos lépcsőfokait.

Nem lépésről lépésre közelednek egymáshoz, hanem hirtelen. Olyan, mintha rég nem látott testvérükkel találkoznának. Egyszerre mindenről van szó és mindent el akarnak mondani egymásnak. Most és azonnal. Mert végre itt van az, akinek lehet. Aki érti.

Az aranyfonál követői rendszerint magányos emberek - a szó szellemi értelemében - viszont roppant érzékenyek és az ilyen hirtelen összeszikrázásnál felizzik valami a fényből. Ezt mindketten érzik és ki akarják használni a csodálatos pillanatot. A szikra fényénél megpillantják, hogy a másik is fogja az aranyfonalat. És tudnak beszélgetni lényegében Mindenről... még olyan személyes titkaikról is, amelyeket senki másnak nem mondanak el.

Müller Péter: Aranyfonál

 Minden lábra illik egy topánka.

Boldizsár Ildikó

 "Valóban 'bevonzzuk', behívjuk egymást, ahogy azt mondani szokták, de ez alatt ne valami misztikus, megfoghatatlan, ezoterikus dolgot képzeljünk el. Az ember ugyanis még nem is szólt egy szót sem, a testtartásával, a mozgásával, a nézésével, a kisugárzásával már üzen magáról a külvilágnak, és aki erre a karakterre fogékony, mert volt már hasonló az életében, az 'felismeri' őt. Ezért olyan könnyű egy évtizedek óta játszott játszmához, egy ezerszer megismételt helyzethez megfelelő új partnert találni, aki pontosan úgy reagál, ahogy megszoktuk, már csak végszavaznunk kell egymásnak. De ha kivételesen mégis tévednénk a választásban, a saját hozzáállásunkkal és viselkedésünkkel még mindig legyárthatjuk a jól ismert helyzetet.

Ha például úgy lépünk be egy társaságba vagy munkahelyre, hogy itt bennünket úgyis bántani fognak, innen úgyis kinéznek majd (hiszen mindig így történik), akkor ez meghatározza a viselkedésünket: háttérbe húzódunk, észrevehetetlenné vagy távolságtartóvá válunk, hogy védjük magunkat, esetleg a várt visszautasítást megelőzve magunk viselkedünk ridegen és lekezelően másokkal. Az eredmény: valóban semmibe vesznek, vagy utálni, üldözni kezdenek. Mi előre megmondtuk, nem? Úgy tűnik, minden csak a dolgok megszokott, igazságtalan rendjébe illeszkedik, amelyben teljesen kiszolgáltatottak vagyunk, és észre sem vesszük, hogy az események alakulásához magunk is aktívan hozzájárultunk." 

Dr. Almási Kitti: Bátran élni 

 Akinek egész nap a gondolataiban jársz. Aki, ha nem is mondja minden percben, hogy szeret, de érezteti veled minden nap. Akinek a leghétköznapibb pillanat is ünneppé változik melletted. Akinek a szeme mosolyog, ha rád néz. Akit egy érintéssel feltüzelsz. Aki egy mondatával izgalomba hoz. Aki átölel egy nehéz nap után, és meghallgat, ha fáj valami. Ilyen valaki mellett horgonyozz le. Soha, soha ne érd be kevesebbel!

Müller Péter

Hozzád vagyok kötve, ragasztva, forrasztva, feloldhatatlanul, széttéphetetlenül. És ez a szerelem, ami bennem él, független mindentől, mindentől, amit te teszel; ez van, létezik és él, és nem fog megszűnni, nem fog elmúlni, mert hatalmas, örök és csodálatos, mint a világ.

Ara Rauch

Csukás István: Ülj ide mellém

Ülj ide mellém, s nézzük együtt
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.

Hol van már, aki kérdezett,
és hol van már az a felelet?
Leolvasztotta a Nap
a hátamra fagyott teleket.
Zötyögtette a szívem,
de most szeretem az utat,
mely hozzád vezetett.

A probléma az, hogy keresünk valakit, akivel együtt öregszünk meg. Miközben a titok az, hogy találjunk valakit, akivel gyerekek maradhatunk.

Charles Bukowski

Keverd a szíved napsugár közé,

készíts belőle lángvirágot

s aki a földön mellén viseli

és hevét kibírja, Ő a párod.

Weöres Sándor

Amíg nem találok rád, én sem vagyok egészen.
Attól még vagyok! Néha nem is rosszul. Hiszen egyedül is lehet élni, ma már elég tűrhetően. És lehet élni szeretet nélkül, ahogy egy kissé lehangolt zongorán is lehet zenélni.
Az élethez sok megalkuvás kell, bölcs beletörődés, alkalmazkodás, tűrés, ügyesség.
Nem is érzem, hogy ez megalkuvás lenne. De nem vagyok "egészen". Egészen csak veled vagyok! Mély és igaz szeretet nélkül, (....) lehet ugyan élni, de csak úgy hogy mindig hiányzik valaki.

Müller Péter

 Olyan szerelmest kell magunknak keresnünk, akivel a kapcsolatunk az idő múlásával nemhogy fakulna, de egyre jobb lesz; aki iránt a csodálatunk és a bizalmunk csak erősödik a megpróbáltatások során.

RICHARD BACH

Ahhoz nagyon kell szeretni valakit ott belül, egészen belül, hogy egy kapcsolatot ne romboljon szét az Idő, hogy a mulandóságnak ebben a körtáncában, új és új jelmezek, maszkok és jellemek mögött fölfedezd, hogy ő azért mégis ugyanaz - az öregedés nem fogott ki rajtatok. Az érzelmek is megváltoztak: a lázas szerelemből parázsló, szelíd szeretet lett, a megkívánásból lelki vonzalom, a vonzalomból mély sorsközösség és megszokás, s ha ez így történik, nem bántanak a műfogak, az őszülő hajszálak, az elfonnyadt arc és a táskás szemek, nem zavar az sem, hogy az öregedés a lélekben is jelentkezik...
Müller Péter

Nem tudom (...), nem azért vannak-e kivilágítva a csillagok, hogy egy napon mindenki megtalálhassa a magáét.
Antoine de Saint -Exupéry

Keverd a szíved
napsugár közé,
készíts belőle...
lángvirágot,
s aki a földön
mellén viseli
és hevét kibírja,
ő a párod

Weöres Sándor - A társ

Az emberek azt hiszik, hogy a lélektárs olyan valaki, aki tökéletesen illik hozzájuk, és pont ezt keresi mindenki.
Az igazi lélektárs azonban tükör, az az ember, aki ráirányítja a figyelmedet mindarra, ami visszahúz és így változtatni tudsz az életeden.
Az igazi lélektárs valószínűleg a legfontosabb ember, akivel valaha is találkoztál, mert ledönti a falaidat és felébreszt.
Elizabeth Gilbert: Ízek, Imák, Szerelmek

Megtalálni helyünket a világban tulajdonképpen nem jelent mást, mint rokon lelkekre találni.
André Gide

Az embernek a társa: hiányzik. Nemcsak akkor, ha a halállal elvesztette, de akkor is, ha még sohasem találkozott vele. Soha, egész életében!... A társtalan ember hozzászokott ugyan, hogy egyedül van, hogy lelkileg idegenek között él, megszokja a magányt, mint eszkimó a sarki hideget - de a lélek mégis tudja, hogy hiányzik belőle egy darab: hiányzik a másik fele. És ez nem csak akkor fáj, ha elveszítjük, hanem akkor is, ha nem találjuk meg!
Müller Péter