Minden jó, amit neked szántak, utat fog találni hozzád. Lehet, hogy időbe telhet, és lehet, hogy nem úgy jön, ahogy vártad, de amit valóban neked szántak, az nem fog elmenni melletted. Nem kell üldöznöd, vagy erőltetned – eljön hozzád, amikor itt az ideje.
A nehéz rész a várakozás, bízva abban, hogy a jó dolgok megérkeznek még akkor is, ha az út hosszúnak és bizonytalannak tűnik. De amikor megtörténik, rá fogsz jönni, hogy miért volt érdemes várni. Ami neked szól, az nem csak eljön hozzád; hanem veled marad, és olyan módon változtatja meg az életedet, amire sosem gondoltál volna. Nem kell a végtelenségig keresgélned. Néha a legjobb dolgok akkor találnak rád, amikor abbahagyod a keresgélést, és egyszerűen csak hagyod, hogy jöjjenek.
R.M.Drake
Tanulj meg vidáman várakozni. Egyél, igyál, élvezd a jelenedet, és ne rontsd el azzal, hogy türelmetlenül vársz valamit vagy valakit! Nem azért élsz, hogy túljuss valamin, hanem azért, hogy élj, és gyönyörködj a pillanatban. Lépj ki a mókuskerékből. Fújd ki magad... Minden vágyunk akkor szokott teljesülni, amikor már nem is vágyódunk olyan nagyon. Nem vetted észre? Amikor már nemigen kell - megkapjuk...
Müller PéterTürelmes vagy amikor nem teszel mást, csak odafordulsz mások felé,és kinyílsz mindarra, ami körülötted történik. De türelmesnek maradni nem könnyű, és akkor a legnehezebb, amikor sokáig kell várni valamire,
olykor például nagyon nehéz kivárni, amíg kisüt a Nap, és végre elolvad a hó. Noatah megtanított arra,
hogy ne sürgesd az időt, semmivel ne kapkodj, sehová ne siess. Legyen időd kivárni, amíg a dolgok megérkeznek hozzád.
Boldizsár Ildikó: Királylány születik
Csitáry-Hock Tamás
Nem számít, hány nap telik el. Hogy csak egyetlen, vagy egy év, egy évtized, egy élet…(...) És a legcsodálatosabb ajándék mindig az, amire várunk, de nem tudhatjuk, hogy megkapjuk-e. És ha egy napon mégis megkapjuk, az életünk legboldogabb pillanata lesz. A legnagyobb, legszebb. És az ajándék örökre a legbecsesebb, legszebb kincsünk lesz. Amire vigyázunk, amit védünk, óvunk… mint egy rózsát a búra alatt. Szabadon védve… Én így gondolok Rád. Így várok Rád. Az időtlenségünkben.
Csitáry-Hock Tamás
Aki nem ismeri a várakozás kissé fanyar lelkületét, azaz a remény pislákolásának állapotát, az nem fogja soha átélni a beteljesedés teljes áldását, örömét.
Aki nem ismeri, mit jelent az, hogy a nyugtalanság ott rejtőzik az élet legmélyebb kérdéseiben, saját életünkben, s nem tud vágyteli várakozással készülni arra a pillanatra, amikor lelepleződik és feltárul az igazság, az semmit sem tud annak a pillanatnak a dicsőségéről, nagyszerűségéről, amelyben a világosság álmokat betöltve ragyog fel.
Aki pedig nem igyekszik elnyerni valakinek a barátságát, szeretetét, s várakozva-vágyakozva kitárni lelkét a másik lelke előtt, míg az a másik valóban megérkezik, beköltözik hozzá, annak örökre ismeretlen marad az a legmélyebb áldás, amit két lélek eggyé váló élete jelent. Márpedig ezen a világon igenis tudnunk kell várni a legnagyobb, legmélyebb, leggyengédebb pillanatokra, hiszen ezek nem a zúgó viharban születnek meg, hanem a csírázás, növekedés, a létrejövetel, a születés isteni törvényének engedelmeskedve – halkan…
S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?… És mégis várod.
(Márai Sándor: Az igazi)