Wass Albert – A legjobb barátom
Élek én, mint oly sok éve
magányom csendes, lágy ölén,
legjobb barátaim lettek a könyvek,
mikben nem csalódtam én.
Ha felcsapom a könyv fedelét,
és utazok a betűk-tengerén,
messze-messze röpít képzeletem
s élem a mások életét.
Feltárul előttem sok, színes világ
s ilyenkor boldog vagyok nagyon,
megnyitom lelkem zárt kapuját,
az érzéseket áradni hagyom.
Sokszor csillog könny szememben,
máskor hangosan kacagok,
feledni tudom gondom, bajom,
mert kiről olvasok, nem én vagyok
Kirekesztem a zajos világot,
a csend és nyugalom szigete vár,
itt feledem sok kudarcom,
háborgó szívem is megnyugvást talál.
Uram, távolíts el tőlem minden akadályt, amely korlátoz engem a jóban. Törd meg szívem keménységét, és szabadíts meg béklyóimtól!
Adj nyílt, éber szívet, amely mindig kész az igazi barátságra!
Nyisd meg szívemet felebarátaim közeledésére! Vegyem észre, ha valahol megértő szavamra, segítő kezemre van szükség!
Lássák meg bennem az emberek az őszinte szándékot, hogy minden gondjukban, bajukban szívesen osztozom, s ha valami jót tehetek érdekükben, mindig számíthatnak rám!
Uram, tárd föl szívemet, hiszen te ismered a legjobban!
Add, hogy mindenkinek mindene lehessek!
Ámen.
Imádság barátaimért (katolikus ima)
Mindenki életében nagy szükség van egy anam cara-ra, egy lélek-barátra. Ebben a szeretetben mindenféle maszk vagy tettetés nélkül vagy megértve. A felszínes és a szükséges kis hazugságok és az ismerősi féligazságok lehullanak, igazán önmagad lehetsz. A szeretet megengedi a megértés felébredését, a megértés pedig értékes. Amikor megértenek, akkor otthon vagy.
John O'Donohue
Ez pedig nagy ár, hiszen ahhoz, hogy elfogadjanak, el kell nyerned a többiek tetszését.
És ez nem a szereteted kimutatása a közösség felé. Ez annak a jele, hogy önmagadat nem szereted eléggé.
Csak azt szeretik és tisztelik, aki önmagát is szereti és tiszteli. Soha ne akarj hát mindenkinek tetszeni, mert csak elveszíted a tiszteletüket.
Keress szövetségeseket és barátokat azok között, akik biztosak magukban és abban, amit csinálnak.
Nem azt mondom, hogy keresd azt, aki ugyanúgy gondolkodik, mint te. Azt mondom, hogy azt keresd, aki másképp gondolkodik, mint te, és akit soha nem tudnál meggyőzni arról, amiben biztos vagy.
Mert a barátság is a Szeretet egyik arca a sok közül, a Szeretet pedig nem hagyatkozik mások véleményére: feltétel nélkül elfogadja a társát, és mindkét fél a maga módján gyarapszik.
A barátság a másikért tett hitcselekedet, nem pedig lemondás.
Ne akart mindenáron, hogy szeressenek, mert a Szeretetnek nincs ára.
Nem azok a barátaid, akiket mindenki bámul, akik elkápráztatnak és azt mondják: "Egész Jeruzsálemben nincs jobb, nagylelkűbb és erényesebb."
Azok a barátaid, akik nem várnak arra, hogy a dolgok így vagy úgy eldőljenek, hogy aztán ők is eldöntsék, hogyan viselkedjenek. Minden egyes tettükkel döntenek, akkor is, ha tudják, hogy ez kockázatos.
Szabad emberek ők, akik képesek irányt változtatni, ha megköveteli az élet. Kitapossák az új ösvényeket, elmesélik a kalandjaikat, és ezzel gazdagítják a falut vagy a várost.
Ha veszélyes és rossz úton jártak, soha nem azt mondák, hogy "ne menj arra". Csak annyit mondanak: "Veszélyes és rossz úton jártam."
Mert tiszteletben tartják a szabadságodat, ugyanúgy, ahogy te is övéket.
Mindenképpen kerüld el azokat, akik csak a szomorú pillanatokban vannak melletted, hogy vigasztaljanak. Mert ők valójában azt mondják magukban: "Én erősebb vagyok. Én bölcsebb vagyok. Én nem tettem volna ilyet."
Keresd azoknak a társaságát, akik az öröm óráiban melletted vannak. Mert az ő lelkükben nyoma sincs a féltékenységnek vagy irigységnek: csak boldogok, ha boldognak látnak téged.
Kerüld azokat, akik erősebbnek hiszik magukat nálad, mert valójában csak a gyengeségüket leplezik.
Keresd azokat, akik vállalni merik a sebezhetőségüket. Mert ők bíznak önmagukban, és tisztában vannak vele, hogy időnként mindenki megbotlik. Ezt nem a gyengeség, hanem az emberiség jelének tartják.
kerüld azokat, akik sokat beszélnek, mielőtt cselekednének, s azokat is, akik egyetlen lépést sem tettek annak bizonyossága nélkül, hogy cselekedetükkel tiszteletet ébresztenek maguk iránt.
Keresd azokat, akik soha nem mondták azt, amikor hibáztál, hogy " én másképp csináltam volna". Mert ha nem csinálták úgy, ahogy te, nem mondhatnak fölötted ítéletet.
Kerüld azokat, akiknek azért kellenek a barátok, hogy megtartsanak egy társadalmi rangot, vagy hogy általuk olyan ajtókat nyithassanak ki, amelyekben a közelébe se juthattak soha.
Azokat keresd, akik egyetlen fontos ajtót igyekeznek kinyitni: a szívedét. Akik soha nem rontanának be a lelkedbe a belegyezésed nélkül. Akik soha nem használnák arra ezt az ajtót, hogy halálos nyilat lőjenek be rajta.
A barátság olyan, mint egy folyó: kikerüli a sziklákat, alkalmazkodik a völgyekhez és hegyekhez, néha tóvá alakul, míg meg nem telik a gödör, és akkor folytathatja útját.
Ahogy a folyó nem felejti el, hogy a célja a tenger, a barátság sem felejti el, hogy létének egyetlen értelme a mások iránti szeretet kimutatása.
Kerüld azokat, akik azt mondják: "Vége, itt meg kell állnom." Mert ők nem értik, hogy sem az életnek, sem a halálnak nincs vége: ezek csak az örökkévalóság egyes állomásai.
Keresd azokat, akik azt mondják: "Bár minden rendben van, tovább kell mennünk." Mert ők tudják, hogy mindig túl kell menni az ismert horizonton.
Kerüld azokat, akik azért gyűlnek össze, hogy nagy komolyan megtárgyalják a közösség döntéseit. Ők értenek a politikához, villognak mások előtt, és bölcsnek akarnak mutatkozni. De nem értik meg, hogy egyetlen hajszál kihullását is lehetetlen megakadályozni. Bár fontos az önuralom, az ajtókat és az ablakokat mindig nyitva kell tartani az intuíció és a váratlan előtt.
Keresd azokat, akik énekelnek, történeteket mesélnek, élvezik az életet és öröm sugárzik a szemükből. Mert az öröm fertőző, és mindig talál valami megoldást, akkor is, ha a logika csak a hiba magyarázatát találta meg.
Keresd azokat, akik hagyják, hogy a Szeretet fénye szabadon áradjon: korlátozások, előítéletek, viszonzások nélkül, és anélkül, hogy félne a meg nem értettségtől.
Nem számít, hogy érzed magad: minden reggel úgy kelj fel, hogy felkészülsz a fényed kibocsátására.
Aki nem vak, látni fogja, a ragyogásod és el lesz bűvölve tőle.
Paulo Coelho
Márai Sándor
Hamvas Béla: A barátság részlet 4.
Valamit mindig ad.
De nem mindegy, hogy mit.
Igaz barátot például ritkán ad. Idősebb korban szinte már soha....
Pedig kell a barát.
A megértő társ, aki hibáinkkal együtt szeret, s ha fojtogat a magány, hozzánk tapad, de nyomban leválik, mikor újra magányra vágyunk. Mert mindent érez és mindent tud, ami számunkra fontos. Az érintése maga a biztonság, amikor megfogja a kezünk. S jelen van akkor is, ha távol van. Mert az a fő jellemzője, hogy van. Hogy létezik, és bármikor feléje nyúlhatunk.
De ezt sem tudja mindenki.
Csak az, aki fel képes magában srófolni annyira a bizalom lángját, hogy a barátság benne is fényeljen. Aki maga is barát tud lenni, odaadó és önzetlen. Annyira önzetlen, hogy az már önzés, mert önmagában hordja a viszonzás jutalmát.
KunE rzsébet : Családmesék