A kisgyereknek nem azért kellene művészetet, zenét, táncot, verselést, színjátszást tanítani, hogy ebből éljen - mert ebből egyre kevésbé lehet megélni -, nem is azért, hogy mutogassa magát, hanem azért, hogy boldogabb ember legyen.

Valójában még a sport is arra való: nem diadalt elérni, hanem a testet erőssé, széppé, egészségessé tenni. És a lelket is.

Közöttük a legtöbb a derűs ember, a jó barát.

"Profi" szempontból ki lehet mondani, hogy egy gyereknek ehhez vagy ahhoz nincs tehetsége.

Ez csak annyit jelent, hogy nem ez lesz a kenyere. Nem ez a fontos.

Hanem az, hogy megőrizze a lélekszerűségét. Másból fog élni, de azért meg kell építeni a testét, és meg kell tanulni hangolni a lelkét.

Tehetségtelen gyerek nincs.

Nem az a lényeg, hogy kiből lesz világbajnok, híres művész, és mennyire lesz majd eladható a piacon.

Milyen boldog sok felnőtt, mert gyerekkorában zenélt, szavalt, vagy valamiféle harcművészetet tanult!Akkor is, ha később egy hivatalban él, és soha nem tudja "gyümölcsöztetni" a tudását.

Az igazi iskolának a kérdése nem az, hogy "Mi leszel, ha nagy leszel?" hanem ez: "Ki leszel, ha nagy leszel?"

Milyen ember?

Milyen anya?

Milyen barát?

Milyen férfi, és milyen nő?

Jó, ha értesz a kibernetikához. Az is, ha jó rendszergazda, cégvezető, közgazdász leszel, de végső kérdés mindig az volt és az marad, hogy:

Milyen ember vagy?

Mennyire sivár vagy gazdag a lelked?

Kibontott tartalmai nélkül, játéktalanul, az önfeledtségre való képesség nélkül az ember garantáltan boldogtalan lesz.

Akármilyen sokra viszi.

Müller Péter: Játék az életünk

Bárki, aki bármit is tesz azért, hogy segítsen egy gyereknek az életében, az számomra hős.

Fred Rogers

 Születésünkkor egyetlen nagy ajándékra van szükségünk: hogy örüljenek nekünk. Azért nevezhetjük ezt ajándéknak, mert ez talán a legfőbb jó az életünkben, amiért még nem kell megdolgoznunk. Elég, hogy létezünk. A nem várt, nem tervezett gyerek első perctől érzi, hogy 'valami bűne van', valami nincs rendben vele.  A szülők gondozó mozdulatai gyakran türelmetlenek, a sírásra idegesen, indulatosan reagálnak, mosoly alig van, hangos szó annál több. Mindettől persze a baba sírós, nyugtalan lesz. A felnőttkori önismereti munka során sokszor az derül ki, hogy az első életévükben drámai (akár válságos) állapotban kórházba kerülő gyerekek nagyon gyakran nem várt babák. Mintha valóban engedelmeskednének az elutasító szülőnek: 'Hát, ha tényleg nem akarod, hogy éljek…'. Ilyenkor persze a szülők 'összekapják magukat', megrémülnek, esetleg attól fogva jobban meg is becsülik gyerekük létezését. Ezzel a fordulattal pedig nem egy gyerek azt tanulja meg: gondot kell okozni ahhoz, hogy figyelmet kapjon a szüleitől. Hiszen ha nincs vele baj, akkor anyja-apja szívesen felejtkezik meg róla. Csakhogy a gondokozással még hangsúlyosabbá válhat a 'teherérzés' a szülőkben: ezzel a gyerekkel mindig valami baj van…

F. Várkonyi Zsuzsa: Otthonról hoztuk 

Ha egy gyerek nem tud úgy tanulni, ahogy tanítjuk, akkor úgy kell tanítanunk, ahogy tanulni tud.
Ignacio ‘Nacho’ Estrada

Fák, csillagok, állatok és kövek,
szeressétek a gyermekeimet.

Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.

Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.

Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.

Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.

Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.

Kináld őket gyümölccsel, almafa,
tanítsd őket, csillagos éjszaka.

Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.

S ti mind, élő és halott anyagok,
tanítsátok őket, felhők, sasok,

vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.

Az ember gonosz, benne nem bizom.
De tűz, víz, ég s föld igaz rokonom.

Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;

tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek!

Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért

A szülői tízparancsolat

A gyermeked ezt írná a kívánságlistájára:
1. Légy gyerekes! Ez sokat segít nekem a felnőtté válásban.
2. Fogd meg-, és engedd el a kezem! Mindegyiket akkor, amikor kell.
3. Élményeink, emlékeink, szertartásaink, rítusaink a legnagyobb közös kincseink. Legyen időd az apróságokra!
4. Kérlek, ne hasonlíts senkihez! Én én vagyok, és így vagyok jó.
5. Higgy bennem, bízz bennem! Hited hamuban sült pogácsaként kísér vándorutamon. Nem a te álmaidat váltom valóra, hanem a sajátjaimat. Tudj örülni ezeknek!
6. Én vagyok a te királylányod, királyfid. Értékes vagyok! Kérlek, szeress feltétel nélkül!
7. A legnagyobb ajándék, amit adhatsz, az idő a véges életedből, és hogy mellettem állsz, amikor szükségem van rád.
8. Mesélj nekem nagyanyámról, nagyapámról, önmagadról, gyermekkori élményeidről! Ahhoz, hogy repülni tudjak, szükségem van gyökerekre is!
9. Mutasd ki az érzéseidet, beszélj róluk, oszd meg velem, mi az, aminek örülsz, mi az, ami fáj. Így én is legyőzhetem a belső sárkányaimat.
10. Legyen türelmed kivárni munkád eredményét! Sokszor úgy gondolod, hiábavaló volt, de ez nem igaz, csak pillanatnyilag tűnik úgy.
+1
Ne aggódj, hogy mi lesz majd velem, ha nem leszel! A meséiden, történeteiden, emlékeiden keresztül mindig élni fogsz bennem.

Kádár Annamária

 (a Mesepszichológia 2. Útravaló kényes nevelési helyzetekhez című könyvben jelent meg)

Lesz idő, amikor majd újra gyerek szeretnél lenni! Milyen türelmetlenek vagytok ti, emberek! Az idő sohasem fogy el. Mindig ugyanannyi lesz előtted, mint mögötted! Vagyis mindig középen fogsz állni. Mindig ugyanannyi lesz az emléked, mint amennyi a kíváncsiságod! Erre ti mit csináltok? Naptárakat rajzoltok és ébresztőórákat szerkesztetek, gyűjtitek, méritek és zsugorgatjátok, ami elfogyhatatlan.

Csukás István

Az emberek az idők során elveszítették a tiszta szemlélődés képességét, a dolgokon való elmélkedés örömét, és elvárják, hogy a titkok maguktól nyíljanak meg nekik.
Mire megismerkedünk a környező világgal, lehet, hogy a varázs helyét a megszokás foglalja el.
A mindennapok monotóniájában érzéketlenné válunk a rendkívüli jelenségek befogadására; a csodák éteri élvezetére.
Azt mondják, a gyermekben még megvan ez a befogadási képesség.
Paolo Santarcangeli

A gyerek az öröm, a reménység. Gyönge testében van valami világi; ártatlan lelkében van valami égi; egész kedves valója olyan nékünk, mint a tavaszi vetés: ígéret és gyönyörűség.
Gárdonyi Géza

Egy gyermek egyedül a könyvével valahol bent a lélek titkos szobáiban saját képeket alkot, amelyek minden mást felülmúlnak. Ezekre a képekre az embereknek szüksége van. Azon a napon, amikor a gyerekek fantáziája többé már nem tudja megalkotni őket, azon a napon az emberiség szegény lesz. Minden nagy dolog, ami a világban történt, először egy ember fantáziájában történt, és hogy a holnap világa hogyan fog kinézni, nagyrészt annak a képzelőerőnek a mértékétől függ, amit azok birtokolnak, akik éppen most tanulnak meg olvasni. Ezért van szüksége a gyerekeknek könyvekre.
Astrid Lindgren

A gyermekmosoly olyasmi, mint a tetoválás: örökre szóló műremek.

Jodi Lynn Picoult

Rabindranath Tagore – Anyaság – Honnan jöttem? – kérdezte édesanyját a
gyerek. – Hol szedtél fel engem?
Az anya keblére vonta magzatát,
majd könnyes mosollyal szólt:
– Szívemben rejtőzködtél, kedvesem,
mint örök vágy.
Jelen voltál játékaim babáiban, és ha istenszobrot
gyúrtam agyagból, téged formáltalak öntudatlan.
Házunk istenségében
is téged tiszteltünk.
Éjfél reménységeiben és szerelmemben, sőt már
az anyám álmaiban is.
Otthonunk halhatatlan őrzőszelleme táplált
emberöltők óta.
Leánykoromban, amikor szirmait bontogatta lelkem,
virágillatként lebegtél fölötte.
Szelíd lényed úgy virágzott
tagjaimban, miként felhő bíborfénye napfelkelte előtt.
Ég küldötte
kedvenc, hajnal ikertestvére, a földi lét nagy folyama partra vetett
bennem.
Arcodba nézek, és megfoghatatlan érzés tölt el:
Te, ki
mindnyájunké vagy, enyém lettél.
Félelmemben, hogy elveszítelek,
magamhoz szorítlak erősen.
Csodás varázslat két gyönge karomba zárta a
világ legdrágább kincsét.
(Áprily Lajos fordítása – A kertész c. kötetből)

Ha azt akarjátok, hogy intelligensek legyenek a gyerekeitek, olvassatok nekik tündérmeséket. Ha azt akarjátok, hogy még intelligensebbek legyenek, olvassatok nekik még több tündérmesét.
Albert Einstein

Ámulni még, ameddig lehet,
amíg a szíved jó ütemre dobban,
megőrizni a táguló szemet,
mellyel csodálkoztál gyermekkorodban.
Áprily Lajos

Lackfi János: Aki korábban érkezett

A stadionban tombolás van, ilyen rekord nem létezett.
És őrületben megtapsolják azt, aki korábban érkezett
A téren nagy várakozás van, mindenki órát nézeget,
Idegesen vár kedvesére, aki korábban érkezett.
Előbb toppantál be a zsúrba? Nem találják a készletet?
Torta, szendvics, lufik,… tyű bámul, aki korábban érkezett.
De mi van azzal, aki hip-hop korán kezdi az életet?!
És nem találka, zsúr vagy verseny, hová korábban érkezett.
Ilyenkor mentő szirénázik, nyomában utcák kéklenek,
Most viszik azt az újszülöttet, aki korábban érkezett.
Nem láttál ilyen kicsi lábat, kezet, fejet és kék szemet
Úgy hever itt, mint békabébi, aki korábban érkezett.
A sok doktor, nővér szaladgál, jól tudják, hogy a léc rezeg,
Az életbe kell átpecázni azt, aki korábban érkezett,
Kiugrott az anyamelegből, nem védi páncél vértezett,
Körülveszik hőbuborékkal, azt, aki korábban érkezett,
Mi többiek mit is tehetnénk? Nyújtunk feléje két kezet,
Hadd nőjön később óriássá, aki korábban érkezett

Véssétek mélyen az agyatokba és a szívetekbe, mint valami ősrégi kőtábla feliratát: ne engedjétek, hogy kiűzzék belőletek a gyermekséget!
Erich Kästner

Meg kell hallanunk a gyermek hangját, aki egykor mi voltunk, s aki még mindig itt él bennünk. Ez a gyermek észreveszi a mágikus pillanatokat. És a sírását talán visszafojthatjuk, de a hangját nem némíthatjuk el. Ez a gyermek még itt van. Boldogok a gyermekek, mert övék a Mennyek Országa. Ha nem születünk újjá, ha nem vagyunk képesek az életet a gyermek ártatlanságával és lelkesedésével szemlélni, nincs értelme tovább élnünk.

Paulo Coelho

A gyermekek akkor a legkomolyabbak, amikor játszanak. Olyankor tanulják, hogy mi is az az élet.
Michel Buton

Egy gyermek "csupa fül és csupa szem". Feltétel nélkül meri elveszíteni önmagát, ami a valódi birtoklás egyedüli formája. Egy gyermek mellett minden felnőtt görcsös és fukar szegény. Gyermekkorunkban minden a miénk, amit megpillantunk, s a felnőttség talán nem is más, mint a világ lassú és fokozatos elvesztése.
Pilinszky János

A gyermek lelke tiszta lap.
Gondold meg, mivel írja tele a könyv, amelyet kezébe adsz.
Móricz Zsigmond