Fel kell fedezned azokat a dolgokat, amik pozitív értelemben feldúlják a lelkedet.
Karyl McBride
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: önismeret. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: önismeret. Összes bejegyzés megjelenítése
Egy nap remélem, valaki rád néz és többet lát, mint a mosolyt, amit a világnak adsz. Látni fogja a csendes csatákat, amelyeket egyedül vívtál meg, az álmokat, amiket elrejtettél, és a félelmeket, amelyekről alig beszélsz. Nem csak a fényed vonzza majd, hanem az árnyak is, amiket hordozol, minden porcikádat szeretni fogja, éppen mert tökéletlen és valódi. Mert olyan szeretetet érdemelsz, ami otthonos, biztonságos, meleg és rendíthetetlen.
LJ Blossoms
LJ Blossoms
ÉNEKELJ!
A lelked mélyén lakozó zene szabadságra áhitozik. Belső melódiádat nem érdekli, hogy hamisan énekelsz, vagy elfelejtetted a szöveget - csupán azt szeretné, ha fennhangon kifejezésre juttatnád, hogy ekképpen a levegőbe kerülve, csatlakozhasson az univerzum többi zenei hangjához.
Az ének lehetőséget nyújt a számodra, hogy olyan mély érzéseket közvetíts, amelyek túlszárnyalják a puszta szavak korlátait. Még ha szégyelled is a képességeidet, a mai napon adj engedélyt magadnak az éneklésre. Dudorássz zenét hallgatva, a barátaiddal vagy magadban - hogy milyen formában teszed ezt, nem lényeges. Csak az számít, hogy kifejezd magad muzikálisan.
Figyeld meg, mely dalok vonzók számodra, mert a dallamuk és a szövegük érzelmeket váltanak ki belőled és üzenetet közvetítenek neked.
Az éneklés öröméért énekelek.
Megengedem, hogy szabad és vidám legyek.
Meglovagolom a zene hullámait,
és kiküldöm az univerzumba a hangom.
Doreen Virtue
A lelked mélyén lakozó zene szabadságra áhitozik. Belső melódiádat nem érdekli, hogy hamisan énekelsz, vagy elfelejtetted a szöveget - csupán azt szeretné, ha fennhangon kifejezésre juttatnád, hogy ekképpen a levegőbe kerülve, csatlakozhasson az univerzum többi zenei hangjához.
Az ének lehetőséget nyújt a számodra, hogy olyan mély érzéseket közvetíts, amelyek túlszárnyalják a puszta szavak korlátait. Még ha szégyelled is a képességeidet, a mai napon adj engedélyt magadnak az éneklésre. Dudorássz zenét hallgatva, a barátaiddal vagy magadban - hogy milyen formában teszed ezt, nem lényeges. Csak az számít, hogy kifejezd magad muzikálisan.
Figyeld meg, mely dalok vonzók számodra, mert a dallamuk és a szövegük érzelmeket váltanak ki belőled és üzenetet közvetítenek neked.
Az éneklés öröméért énekelek.
Megengedem, hogy szabad és vidám legyek.
Meglovagolom a zene hullámait,
és kiküldöm az univerzumba a hangom.
Doreen Virtue
Azért vagyunk itt, hogy tanuljunk, hogy kísérletezzünk, és hibákat kövessünk el. Nem kell magunkat durván elítélnünk, az életet egy-egy lépésnek kell felfognunk; ne aggódjunk más emberek ítélkezése miatt, és ne is mérjük magunkat mások mércéjével. Meg kell bocsátani magunknak, és hálásnak kell lennünk azokért a dolgokért, amelyek segítenek a fejlődésben. A legkeményebb feladatainkról fog kiderülni egy szép napon, hogy azok voltak legkiválóbb tanítóink.
Betty J. Eadie
Betty J. Eadie
A medve tán nem ember,
De az ember néha medve.
Bevackolódik ébren
Álomgödör-verembe.
Magába kucorodva
A medve föl se kelne,
Pontosabban az ember,
Amikor éppen medve.
Ilyenkor méze sincsen,
Kesereg hemperegve,
Arcára, mint a vasmaszk,
Vicsora rádermedve.
A rosszkedv rajta bunda,
És tonnányi a teste,
Jobb lenne, ha az ember
Az ágyból ki sem esne.
Hisz minden el van szúrva,
Hisz minden el van veszve,
Hiába kapálózunk,
Úgysem jön semmi rendbe…
Szerencse, ha az ember
Ilyenkor dupla medve.
A másiknak van méze,
És nincs kétségbeesve,
Így aztán ez a másik
Társa mögött teremve
Fenékbe rúgja őtet
Bizonyos értelembe.
Megbillenti az embert,
Aki javában medve.
És noszogatja feddve,
Hogy magát összeszedje:
„Vicsor helyett mosoly van,
A büdös bundát vedd le!”
S a komor medve döccen,
Szívéről jég reped le,
Agyáról abroncs pattog,
Reggelijét megette.
Már indul is munkába
Ügyesen lépegetve
Ahhoz képest, hogy ember,
Aki most éppen medve.
E versből medvemódra
Tanulság hemperedne:
Ha már medve az ember,
Legjobb, ha dupla medve.
Ez a vers DUPLA MEDVE című kötetemben jelent meg, és az alábbi felkérésre írtam:
„Csoport építő-fejlesztő hétvégére megyek nemsokára. Általában úgy kezdünk, hogy mindenki beszámol aktuális lelkiállapotáról, hangulatáról, és hogy mit vár ettől a néhány naptól. Nem szeretnék a „minden jó és szép” sablonnal élni, de a mostani semmilyen-vákuum hangulatomat sem akarom rányomni senkire. Körülbelül huszonöt ember, ennek egyharmada ismeretlen, az egész helyzet amúgy is csak erősíti szociofóbiámat. Valamit mégis csak jó lenne mondani, elkezdtem hát keresni egy verset, amely majd beszél helyettem. Frappáns, tanulságos, egyszerű, de nem leegyszerűsített, beszél arról, hogy néha nehéz felkelni, elindulni, hogy nincs mindig kedvem mosolyogni, most csak azt látom ami nincs (apám, anyám, istenem, hazám, csókom, szeretőm ), de ugyanakkor a végén mégiscsak ott van a remény, a biztatás, ön-fenéken-billentés, hogy nem is annyira és nem is úgy, mert vannak barátok, és egyszer a napnak is ki kell sütnie. Szóval mint egy Lázár Ervin mese. Egy ilyen verset szeretnék!” (Kemendi Zsuzsanna)
Lackfi János
De az ember néha medve.
Bevackolódik ébren
Álomgödör-verembe.
Magába kucorodva
A medve föl se kelne,
Pontosabban az ember,
Amikor éppen medve.
Ilyenkor méze sincsen,
Kesereg hemperegve,
Arcára, mint a vasmaszk,
Vicsora rádermedve.
A rosszkedv rajta bunda,
És tonnányi a teste,
Jobb lenne, ha az ember
Az ágyból ki sem esne.
Hisz minden el van szúrva,
Hisz minden el van veszve,
Hiába kapálózunk,
Úgysem jön semmi rendbe…
Szerencse, ha az ember
Ilyenkor dupla medve.
A másiknak van méze,
És nincs kétségbeesve,
Így aztán ez a másik
Társa mögött teremve
Fenékbe rúgja őtet
Bizonyos értelembe.
Megbillenti az embert,
Aki javában medve.
És noszogatja feddve,
Hogy magát összeszedje:
„Vicsor helyett mosoly van,
A büdös bundát vedd le!”
S a komor medve döccen,
Szívéről jég reped le,
Agyáról abroncs pattog,
Reggelijét megette.
Már indul is munkába
Ügyesen lépegetve
Ahhoz képest, hogy ember,
Aki most éppen medve.
E versből medvemódra
Tanulság hemperedne:
Ha már medve az ember,
Legjobb, ha dupla medve.
Ez a vers DUPLA MEDVE című kötetemben jelent meg, és az alábbi felkérésre írtam:
„Csoport építő-fejlesztő hétvégére megyek nemsokára. Általában úgy kezdünk, hogy mindenki beszámol aktuális lelkiállapotáról, hangulatáról, és hogy mit vár ettől a néhány naptól. Nem szeretnék a „minden jó és szép” sablonnal élni, de a mostani semmilyen-vákuum hangulatomat sem akarom rányomni senkire. Körülbelül huszonöt ember, ennek egyharmada ismeretlen, az egész helyzet amúgy is csak erősíti szociofóbiámat. Valamit mégis csak jó lenne mondani, elkezdtem hát keresni egy verset, amely majd beszél helyettem. Frappáns, tanulságos, egyszerű, de nem leegyszerűsített, beszél arról, hogy néha nehéz felkelni, elindulni, hogy nincs mindig kedvem mosolyogni, most csak azt látom ami nincs (apám, anyám, istenem, hazám, csókom, szeretőm ), de ugyanakkor a végén mégiscsak ott van a remény, a biztatás, ön-fenéken-billentés, hogy nem is annyira és nem is úgy, mert vannak barátok, és egyszer a napnak is ki kell sütnie. Szóval mint egy Lázár Ervin mese. Egy ilyen verset szeretnék!” (Kemendi Zsuzsanna)
Lackfi János
Ha nem a leglényegesebb, legmélyebb vágyaink szerint élünk, és megelégszünk kevesebbel is, mint amit a lelkünk mélyén be akarunk teljesíteni, akkor boldogtalan emberek leszünk. Lehet akár, hogy nagyon élvezetes és sikeres életben lesz részünk, csak éppen soha nem fogjuk úgy érezni, hogy az életünk teljes. Jung egyenesen úgy fogalmaz: 'szellemi nyomorúságban vergődünk', ha nem a legmélyebb vágyainkat, céljainkat próbáljuk megvalósítani.
Pál Feri
A szorongástól az önbecsülésig
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)