Fel kell fedezned azokat a dolgokat, amik pozitív értelemben feldúlják a lelkedet.
Karyl McBride

 Befolyásolni a napok minőségét, ez a legnagyobb művészet.

Thoreau

Egy ponton túl muszáj megszabadulni attól, ami megmérgezi a lelket. Élet-halál kérdése.
Cristina Caboni

Uram,
ott ülsz az én
hivatali előszobámban,
mint egy szegény sorsú kérvényező,
akinek az ügyét igazából
nem is muszáj elbírálnom,
mert nem az én illetékességi köröm,
mert a papírok se lettek
megfelelően kitöltve,
mert amúgy is annyi a dolgom,
így aztán rendre átvágtatok
előtted, oltom sürgősnél
sürgősebb napirendi pontjaim
tüzeit, a zárt ajtók mögött meg
olvasok, filmet nézek, netezek,
olyankor azt képzelem,
átlátsz a szitán,
átlátsz az elválasztó anyagokon,
és még szomorúbb és fásultabb
tekintettel meredsz magad elé,
mint a világ szégyene,
mint akivel felmostak már
minden padlót,
nem lepődik hát meg,
hogy most újabb valaki
és újabb padló,
neki ez a sorsa.
Odavetek neked olykor
egy-egy futó fohászt,
elbeszélgetek gyerekeidről,
az életedről, és megígérem,
amint időm van az ügyedre,
az lesz az első,
nem fogom halogatni,
ugyan, ne is hálálkodj,
hisz ez természetes,
remek fickó vagyok ám,
úgy emberileg,
mint szakmailag,
nincs miért aggódni,
és te beletörődőn,
jámborul bólintasz,
látszik, eszedbe se jut
kételkedni jószándékomban,
én pedig szégyenkezem.
A gond az egész profin begyakorolt
jelenettel csak annyi,
hogy tudtommal sehol sincsen
leírva: az Úr az én
szégyenem és lelkifurdalásom,
csak miatta röstelkedem,
csak előle rejtem arcomat
kezem menedékébe,
csak előle kushadok
fedezékbe.
Írva vagyon viszont,
hogy az Úr
az én váram és biztos menedékem,
pajzsom és páncélom te vagy,
te mentesz meg engem
az ellenség tőrétől,
tebenned bizakodom,
hozzád bújok,
szárnyadnak árnyékában
van az én oltalmam,
Isten az én testem, jobbik felem,
húsom és vérem,
szüntelen ismétlődő
újra és újrateremtettetésem,
Isten az én triatlonom,
futok előle, és ő a futás,
tekerek biciklin,
hogy sebesebben járjak,
és ő adja izmaim erejét,
ő az enyhítő szellő,
mely szembe fúj,
vízbe csobbanok,
ahol ő vár frissességgel,
Isten az én aranyalapom,
elásott és kiásott kincsem,
bankbetétem, PIN-kódom
és netbank-jelszavam,
nélküle semmi se lett, ami lett,
nélküle én sem lettem,
ketrecben fel-alá szaladgáló
buta szárnyas vagyok csak,
mely nem jön rá,
hogy maga szövi
egyre sűrűbbre a rácsot,
mely szabadságának korlátja,
és nem veszi észre,
hogy a fogva tartójának hitt
Isten is ott gugyul vele,
magammal együtt foglyul ejtettelek,
mert te vagy, Uram,
aki foglyul ejted szívemet,
és foglyom a te szíved.

Lackfi János A LELKIFURDALÁS ZSOLTÁRA

Úgy vagyunk itt a világon, mintha ködben volnánk; de a hit olyan, mint a szél, amely eloszlatja a ködöt és látni engedi lelkünk fölött a szép napot…

Vianney Szent János 

Az őszben megnyugszik a lélek, és feltöltődik az új kezdetekhez.

Ram Dass

A belső szabadság: amikor belül nem vagy bezárva

Nem az a szabad ember, akinek nincs főnöke, akit nem kötnek szabályok, és azt csinál, amit akar. A belső szabadság nem külső körülményekhez kötött – épp ettől olyan nehezen felismerhető, de annál értékesebb.

A pszichológiában a belső szabadság egyik kulcsa az önreflexió képessége. Az, hogy képes vagy ránézni a saját gondolataidra, érzéseidre, belső mozgatórugóidra – anélkül, hogy azonnal elhinnéd, hogy azok az egyetlen igazságot jelentik. Aki azt hiszi, „én már csak ilyen vagyok”, az gyakran nem belső szabadságban él, hanem egy régen felvett, talán már elavult belső program fogságában.

A belső szabadság nem jelent érzelemmentességet. Inkább azt, hogy nem az érzéseid vezetnek vakon, hanem te tudsz viszonyulni hozzájuk. Nem söpröd őket szőnyeg alá, nem hagyod, hogy elárasszanak, hanem meg tudod kérdezni: „Mit üzen ez most nekem? Mit választhatok ebből a helyzetből kiindulva?”

Ez a fajta szabadság az autonómia alapja: amikor már nem a külső elvárások, a régi sérülések vagy a másoknak való megfelelés irányítanak, hanem te magad. Nem azt jelenti, hogy nem hallgatsz másokra – hanem hogy tudod, mikor érdemes, és mikor nem. Nem azt, hogy nem félsz – hanem hogy nem a félelem vezet.

A belső szabadság feltétele sokszor a belső munka: feldolgozni a múltat, megismerni önmagunkat, megkérdőjelezni belső hiedelmeinket. Ez néha fájdalmas, mert ki kell mászni a komfortzónának hitt börtönből. De az igazi szabadság nem abban rejlik, hogy minden rendben van velem, hanem abban, hogy bármi is történik bennem, én lehetek jelen, tudatosan, választva.

A belső szabadság nem cél, hanem út. Egyre több pillanat, amikor észreveszed: „Most nem reagálok automatikusan. Most nem sodródom, hanem döntök. Most szabad vagyok.”

És ha ezt megéled, akkor lehet, hogy kívül ugyanúgy zajlik minden – de belül valami megváltozik. Megjelenik a tér. A levegő. A lehetőség. 

Ahogy Fodor Ákos mondja: Szabadság az, ha megválaszthatom: kitől és mitől függjek.

Dr. Kádár Annamária 

Bizonyára sokan ismerik Thomas Mann Mario és a varázsló című novelláját, amelyben egy meglehetősen rosszindulatú pofa hipnotizál embereket, többek között arra, hogy táncoljanak. A közönség élvezettel engedelmeskedik, komoly férfiak és nők ropják hipnózisban. De egy római úr – akiről Thomas Mann azt írja, hogy kiáll az emberiség becsületéért – kijelenti, hogy őt ez az ember nem fogja hipnotizálni, ő nem fog a szuggesztiójára táncolni. Ezért elkezdődik egy küzdelem közte és a hipnotizőr között, amely elég sokáig tart, de a római úr ellenállása lassan gyengülni kezd, és végül elkezd táncolni, valami rettenetes megkönnyebbüléssel, hogy nem kell tovább harcolnia. Mann ezzel azt üzeni nekünk, hogy csak tagadáson nem lehet szilárdan megállni, kell lennie egy „igen”-nek is. Nem elég azt mondani, hogy nem akarok Portugáliában élni, nem akarok Lajos felesége vagy Zsuzsa férje lenni, nem akarok ennél a vállalatnál dolgozni. Ha nincs „igen”, a döntések és választások bukása majdnem bizonyosra vehető. A tagadás, a nemet mondás lehet a kezdete egy változtatásnak, de ha csak el akarunk valahonnan menekülni, ha csak ki akarunk szabadulni egy adott mintából vagy helyzetből, de nincs, amire igent tudunk vagy akarunk mondani, akkor a választások és döntések végül kudarcba fognak fulladni, és a helyzetek megismétlődnek.

Popper Péter: Szerelemről józan nappalon

A lelkednek erről a hangoltságáról feltétlen tudnod kell. Az embereket nem a szavaiddal vonzod, hanem azzal, ahogyan "rezegsz", - a rezonancia törvénye működik itt. És ez nem a tudatos gondolatod. Még csak nem is az érzésed.

Ez kifejezetten lelked energiaminősége, mert a lélek nem egyéb, mint egy láthatatlan energiatömeg, melyet tudattalan ösztönerők, vágyak, késztetések, hiedelmek, szomjúságok és különféle hitek vagy hiedelmek irányítanak.

Ha dühbe gurulsz, magadhoz vonzod az indulatokat.

Ha nyugalom árad belőled, megnyugszik a környezeted.

Az emberek "szőre visszasimul" körülötted. És az már rajtad múlik, hogyan tudod magadat behangolni.

Mert ha a nyugalmat csak erőlteted magadra, semmit sem ér.

A rezgés számít.

A húrok feszültségén múlik a szép muzsika. Túl laza vagy túlfeszült húrokon nem lehet szépen zenélni.

Csak káoszt és zűrzavart teremteni. Hangold magad az önzetlen szeretetre! "

Müller Péter

Az a zene szól benned, amelyre hangolva vagy. Boldog csak akkor lehetsz, ha megszólal a dalod. Ez a gitár olyan, mint a lelkünk. Lehangoltan nem szól. Fájdalmasan zörög. Ahhoz, hogy fölzendüljön rajta a DAL, fel kell hangolnom. EZ A TITOK.

Lehangolt lélekkel nem hallunk, nem látunk, nem szól a muzsikánk. Hangoltság nélkül nincs szépség, nincs zene. Öröm sincs.

Lejátszani csak azt a kottát tudod, amelyet magaddal hoztál.

Müller Péter

A léleknek nem kell pénz, A lélek mindig valami szépet remél. Kell neki minden nap a pillanat, Amikor valami szépet befogad, És felerősítve sugározza tovább, Hogy szebb legyen tőle a világ.
Radnóti Miklós

Határaid meghúzása nem önzőség, hanem a saját szükségleteid tisztelete.

Ha olyan családban nőttél fel, ahol a határokat nem ismerték el vagy nem tartották tiszteletben, felnőttként kell megtanulnod ennek a készségnek a kialakítását. Ez a folyamat gyakran kihívásokkal teli, és szorongást, félelmeket ébreszthet. Talán attól tartasz, ha kiállsz magadért, önzőnek tartanak, feldühítesz másokat, vagy elveszíted a számodra fontos embereket. Ez olyan magas stresszszinttel járhat, ami arra késztethet, hogy inkább visszahúzódj, és mások kényelmét helyezd előtérbe a saját jólléted rovására.

Az első lépés a hatékony határhúzás felé az érzelmi önszabályozás elsajátítása. Ahhoz, hogy képes legyél önmagad érdekében nemet mondani, meg kell tanulnod kezelni a félelmeidet. Ebben segíthetnek a különböző légzéstechnikák, meditációs vagy relaxációs gyakorlatok. Ha ezeket elsajátítottad, akkor válsz képessé arra, hogy magabiztosan és asszertíven húzd meg a határaidat.

A határok meghúzása nem agresszió és nem önzés, hanem annak elismerése és védelme, hogy a mentális, fizikai és érzelmi szükségleteid ugyanolyan fontosak, mint másoké.

Orvos-Tóth Noémi

Az önfeladás, a mások kedvében járás, a folyamatos rendelkezésre állás gyerekkorunk szomorú öröksége. Az egykor sikeresnek bizonyult alkalmazkodási technika felnőve szabadságunk legfőbb akadályává válik.

Leküzdése hosszú időt vesz igénybe. Egyrészt, az évtizedek alatt ez a működés vált automatikussá, másrészt a viselkedési minták átírása mindig erős szorongással jár.

Ilyenkor úgy érzed, mintha tilosban járnál vagy bűnt követnél el. Éppen ezért, a változáshoz vezető úton az egyik legfontosabb feladat a szorongás leküzdése.

— Orvos-Tóth Noémi

A természet önmaga is rendelkezik mindazzal, ami az ember lelki egyensúlyához szükséges.

Christiane Ritter

Bár azt hinnénk, szeretni a legegyszerűbb dolog, ez azonban nagy tévedés. A szeretetet ugyanúgy tanulnunk kell, mint a nyelvet. Ha életünk elején jól vagyunk szeretve, az ismétlődő pozitív tapasztalatok teszik majd lehetővé számunkra, hogy mi is jól tudjunk szeretni másokat. A szeretet nem akarás kérdése. A szeretet nem döntés. A szeretet KÉPESSÉG.

Akit élete elején jól szerettek, akit elfogadtak, bátorítottak, aki érzelmi biztonságban nőhetett fel, az szert tesz erre a képességre. Aki gyerekként kapta, felnőttként az lesz képes szeretetet adni. Ezért nem mindegy, mit kapnak ma a gyerekeink.

Ha életed elején elmaradt a feltétel nélküli szeretet, nem volt kiszámíthatóság, biztonság és meleg odafordulás, felnőve komoly önmunka vár rád, hogy átírd a múltat, hogy begyógyítsd a régi sebeket, hogy képessé tedd magad a szeretetre.

-- Orvos-Tóth Noémi

Csak azokat engedd be az életed kertjébe, akik virágokat ültetnek bele.

Mazouz Hacène

 "Valóban 'bevonzzuk', behívjuk egymást, ahogy azt mondani szokták, de ez alatt ne valami misztikus, megfoghatatlan, ezoterikus dolgot képzeljünk el. Az ember ugyanis még nem is szólt egy szót sem, a testtartásával, a mozgásával, a nézésével, a kisugárzásával már üzen magáról a külvilágnak, és aki erre a karakterre fogékony, mert volt már hasonló az életében, az 'felismeri' őt. Ezért olyan könnyű egy évtizedek óta játszott játszmához, egy ezerszer megismételt helyzethez megfelelő új partnert találni, aki pontosan úgy reagál, ahogy megszoktuk, már csak végszavaznunk kell egymásnak. De ha kivételesen mégis tévednénk a választásban, a saját hozzáállásunkkal és viselkedésünkkel még mindig legyárthatjuk a jól ismert helyzetet.

Ha például úgy lépünk be egy társaságba vagy munkahelyre, hogy itt bennünket úgyis bántani fognak, innen úgyis kinéznek majd (hiszen mindig így történik), akkor ez meghatározza a viselkedésünket: háttérbe húzódunk, észrevehetetlenné vagy távolságtartóvá válunk, hogy védjük magunkat, esetleg a várt visszautasítást megelőzve magunk viselkedünk ridegen és lekezelően másokkal. Az eredmény: valóban semmibe vesznek, vagy utálni, üldözni kezdenek. Mi előre megmondtuk, nem? Úgy tűnik, minden csak a dolgok megszokott, igazságtalan rendjébe illeszkedik, amelyben teljesen kiszolgáltatottak vagyunk, és észre sem vesszük, hogy az események alakulásához magunk is aktívan hozzájárultunk." 

Dr. Almási Kitti: Bátran élni 

Nem a szavaiddal, nem a tetteiddel, hanem az érzéseiddel vonzol. Ha egy szót nem szólnál és semmi különösebbet nem csinálnál, akkor is olyan embereket, eseményeket vonzanál be, amilyen Te magad vagy. Minden esemény, minden életedben felbukkanó személy egy-egy ajándék, akik mértani pontossággal megmutatják, mi zajlik a lelkedben. Hatalmas előnyre teszel szert ha életed minden mozzanatát így szemléled.

Zen tanítás

Ahogy telnek az évek és egyre gyorsabban rohan az idő, ráébredünk, hogy csak arra érdemes időt szánni, ami a lelkünket felüdíti, építi, erősíti és mások életét könnyebbé teszi.
Robert Lawson

Talán ez India legfontosabb tanítása az én számomra: ne sirasd, ami nem jött el hozzád, vagy amihez te nem érkeztél el idejében. Ebből tudhatod, hogy nem volt megírva sorsdöntő találkozásotok az Élet Könyvében – vagy a karmádban, ahogy tetszik. Nem vagyok Ázsia-rajongó. Nem hiszem, hogy a Távol-Keleten boldogabbak, egészségesebbek, harmonikusabbak az emberek, közelebb élnek a teremtés műhelyéhez, mint bárhol a világon.

Nem hiszem, hogy aki a saját hazájában – ahova talán nem véletlenül született – nem találja meg a szellemi útját, idegen kultúrában megtalálja. Terentius híve vagyok, aki kétezer évvel ezelőtt arra figyelmeztetett, hogy csak égboltot vált, nem lelket, aki áthajózik a tengeren. Nem akarom, hogy megtérj a hinduizmushoz, Buddhához, a dzsain Mahavirához, sem a jógát mai formájába öntő Patandzsalihoz. Én csak mesélni akarok Indiáról, szélsőséges szubjektivitással mindarról, ami ott közel jött hozzám.

Popper Péter