Betty J. Eadie
Soha nem szabad felhagynunk azzal, hogy biztonságra és igazságra törekedjünk, és mindent megtegyünk, ami a hatalmunkban áll, hogy megvédjük magunkat, a szeretteinket, a szomszédainkat, az embertársainkat. De döntenünk kell, hogy az életünkből mennyit engedünk át a félelemnek.
A félelem a legkitartóbb, legkönyörtelenebb, legprovokatívabb szavakat használja: mi van, ha? mi van, ah? mi van, ha? Amikor a félelem pánikroham formájában érkezik, és a tested reszket, a szíved kalapál, és a korábban átélt trauma azzal fenyeget, hogy lenyel, fogd meg a saját becses kezedet, és mondd azt: "Köszönöm, félelem, hogy óvni akarsz." Aztán mondd: "Az akkor volt, ez most van." Mondd el újra meg újra. Egyszer már sikerült. És itt vagy. Öleld át magad a karoddal, lapogasd meg a vállad. Mondd, hogy "jó kislány" és "szeretlek".
Soha nem tudhatod, mi közelít kívülről. Nem jósolhatod meg, ki jelenik meg, hogy ártson - sértéseket ordibáljon, odaüssön, megszegjen egy ígéretet, visszaéljen a bizalmaddal, ledobjon egy bombát, háborút indítson. Bárcsak mondhatnám, hogy holnapra biztonságban lesz a világ: nem lesz több kegyetlenség, erőszak, előítélet, nemi erőszak, perverzió, se genocídium. De ez a világ talán soha nem jön el. Veszélyes világban élünk, tehát félelemmel teli világban. A biztonságodra nincs garancia. De a félelem és a szeretet nem tud együtt élni. És nem kell, hogy a félelem irányítsa azt életed. A félelem elengedése veled kezdődik.
Edith Eger
Amíg nem vagyunk rá készen, nem változunk. Néha egy nehéz körülmény - mondjuk egy válás, egy baleset, egy betegség vagy egy haláleset - kényszerít rá, hogy szembenézzünk valamivel, ami nem működik, és valami mást próbáljunk helyette. Néha olyan hangossá és kitartóvá válik a belső fájdalom vagy a kielégítetlen vágyódás, hogy egy percig sem hagyhatjuk már figyelmen kívül. De a készenlét nem kívülről jön, és se siettetni, sem erőltetni nem lehet. Akkor vagy készen, amikor készen vagy, amikor valami elmozdul belül és eldöntöd: Mostanáig ezt csináltam. Most valami másba kezdek.
A változtatás arról szól, hogy megszakítjuk azokat a szokásokat vagy viselkedésmintákat, amelyek már nem hasznosak számunkra. Ha értelmesen meg akarod változtatni az életedet, akkor nemcsak elhagysz gy diszfunkcionális szokást vagy hitet: hanem egy egészségessel váltod fel. Megválasztod, merrefelé indulsz tovább. Találsz egy nyilat, és követed. Ahogy elindulsz az úton, fontos, hogy ne csak azt gondold meg, mitől akarsz megszabadulni, hanem hogy mit szeretnél szabadon csinálni vagy mivé szeretnél válni.
Végül amikor megváltoztatod az életed, nem az a célod, hogy az új éned legyél. Az a célod, hogy az igazi éned legyél - az egyedüli gyémánt, ami soha többé nem fog létezni, és semmivel nem lehet pótolni. Bármi történt veled - a döntéseid, amiket mostanáig hoztál, hányféleképpen próbáltál helytállni -, az mind számít. mind hasznos. Bármit csináltál, az hozott el idáig, eddig a pillanatig. A szabadság végső kulcsa az, hogy folyamatosan azzá válj, aki igazán vagy.
Edith Eger
Egy jó példa erőt ad, pozitív életszemléletet közvetít, előre visz, és segít felismerni azt, amiben igazán jók lehetünk. A példaképeket nem lemásolni kell, hanem ihletet meríteni belőlük. Ők a saját magunk választotta út bejárásához és az elénk gördülő akadályok leküzdéséhez nyújtanak számunkra mintát és támaszt. Beavatnak minket az élet titkaiba, hiteles történetükkel segítenek eligazodni abban, hogy mi helyes, és mi helytelen, mi visz eredményre, és mi vezet kudarchoz. Ha gyerekként, serdülőként, majd felnőttként megkapjuk a kellő inspirációt, akkor az életben már önállóan is tudunk boldogulni, fejlődni.
Kádár Annamária
és nem segíthetsz rajta, lásd be végre.
Térj vissza - szól egy hang ilyenkor,
csak ülj a földre és beszélj az égre.
Nem tudsz már? - kérdi s mintha rína.
A szék lábától, nézd csak, balra Kína
és jobbra lóherés, örök vadászmezők.
Ó, hol vagy régi, indiáni gőg?
nem érdekel már, honnan fú a szél? -
Az ember egyre vénül, verset ír, tanít-
"Csak ülj a földre és beszélj az égre."
S nem ül le. S nem beszél.
Felnő, és azt se tudja, hogy mivégre.
Radnóti Miklós: Mivégre?
Ha az emberre valaki szeretettel néz, az olyan, mint a napfény, amely az alvó magot kihozza a földből. Télen miért nem virágzik a cseresznyefa? Mert nem látja értelmét a kibontakozásnak, tudja, hogy a fagy elpusztítaná a szirmait, nem bízik a környezetében, érzi, hogy veszélyben van. Az emberi szívben is megbújik egy kis bimbó, de ha nincs, aki kedvesen rámosolyogjon, hozzá szóljon, akkor inkább bezárva marad.
Böjte Csaba
Robert Lawson: A lélek útja
Gustav Meyrink
David R. Hawkins