Szabó Magda
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: férfi-nő. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: férfi-nő. Összes bejegyzés megjelenítése
Ha egy nő szeret egy férfit, akkor az a nő él és vidám, és mindenkivel tud nevetni, csacsogni és kedves lenni, mert a lelkében boldog... A férfiak nem érthetik azt meg, hogy a nő csak abban az esetben érzi magát függetlennek és mindenkivel szemben fesztelennek, ha tudja, hogy szeretve van. Akkor lehet. Akkor úgy érzi, hogy olyan szabad, mint a madár. De a madár is visszajön estére a fészkébe.
Móricz Zsigmond
Móricz Zsigmond
Hogyha szeretek egy férfit, észreveszem lelke mélyén a királyfit. Miért? Mert azt szeretem benne! A békát nem lehet szeretni! Nő még nem szeretett férfit azért, mert pitiáner, önző, aljas, ügyeskedő, erőszakos, mert hazug vagy becstelen. A szeretet még az "ősi világból" való - és ezért szeretni csakis az értéket lehet. A szépet, az igazat, a valóban erőset. S ha én, mint nő, meglátom a békában a királyfit - mert meglátom, ha szeretem, nincs mese! -, még nehezebb helyzetbe kerülök. Mert észreveszi rajtam, hogy látom az ő elárult valóját. Kritikát olvas ki a szememből. Leleplezést. Olyan tükre leszek, amelybe nem szívesen néz. Ellentétben a mesével, minden békát halálosan feldühít, ha a királyfit megpillantják benne.
Müller Péter
Müller Péter
A férfi, aki vonz engem, lehet magas vagy alacsony, szőke vagy barna, jóképű vagy kevésbé jóképű. A vonzó külső egymagában nem feltétlenül van hatással rám. Ha egy férfi rendelkezik azzal a meghatározhatatlan tulajdonsággal, amelyet nem tudok másként hívni, mint "melegség" vagy "vonzerő", akkor jól fogom érezni magam mellette...
Audrey Hepburn
Audrey Hepburn
A NŐ:
3 évesen: Amikor tükörbe néz, egy királynőt lát.
8 évesen: Amikor tükörbe néz, Hamupipőkét látja.
15 évesen: Amikor tükörbe néz, egy rémséget lát. (Anya, ilyen fejjel nem mehetek iskolába!)
20 évesen: Amikor tükörbe néz, azt látja, hogy "túl kövér/túl sovány, túl alacsony/túl magas, túl egyenes/túl göndör" - de mégis úgy dönt, azért még kimegy az utcára.
30 évesen: Amikor tükörbe néz, azt látja, hogy "túl kövér/túl sovány, túl alacsony/túl magas, túl egyenes/túl göndör" - de úgy érzi nincs már ideje változtatni rajta, ezért így megy ki az utcára.
40 évesen: Amikor tükörbe néz, azt látja, hogy "túl kövér/túl sovány, túl alacsony/túl magas, túl egyenes/túl göndör"- ám azt mondja, "de legalább tiszta vagyok" és kimegy az utcára.
50 évesen: Amikor tükörbe néz 'saját magát' látja, és oda megy, ahova akar.
60 évesen: Tükörbe néz, és azokra az emberekre emlékezik, akik nem láthatják magukat a tükörben soha többé. Kilép az ajtón és meghódítja a világot.
70 évesen: Amikor tükörbe néz bölcsességet, tudást és vidámságot lát, és élvezi az életet.
80 évesen: Nem nyűglődik a tükörrel. Csak felteszi a bíbor kalapját és megy, hogy nevessen a világgal együtt.
Talán mindannyiunknak korábban kellene megragadnia azt a bíbor kalapot...
3 évesen: Amikor tükörbe néz, egy királynőt lát.
8 évesen: Amikor tükörbe néz, Hamupipőkét látja.
15 évesen: Amikor tükörbe néz, egy rémséget lát. (Anya, ilyen fejjel nem mehetek iskolába!)
20 évesen: Amikor tükörbe néz, azt látja, hogy "túl kövér/túl sovány, túl alacsony/túl magas, túl egyenes/túl göndör" - de mégis úgy dönt, azért még kimegy az utcára.
30 évesen: Amikor tükörbe néz, azt látja, hogy "túl kövér/túl sovány, túl alacsony/túl magas, túl egyenes/túl göndör" - de úgy érzi nincs már ideje változtatni rajta, ezért így megy ki az utcára.
40 évesen: Amikor tükörbe néz, azt látja, hogy "túl kövér/túl sovány, túl alacsony/túl magas, túl egyenes/túl göndör"- ám azt mondja, "de legalább tiszta vagyok" és kimegy az utcára.
50 évesen: Amikor tükörbe néz 'saját magát' látja, és oda megy, ahova akar.
60 évesen: Tükörbe néz, és azokra az emberekre emlékezik, akik nem láthatják magukat a tükörben soha többé. Kilép az ajtón és meghódítja a világot.
70 évesen: Amikor tükörbe néz bölcsességet, tudást és vidámságot lát, és élvezi az életet.
80 évesen: Nem nyűglődik a tükörrel. Csak felteszi a bíbor kalapját és megy, hogy nevessen a világgal együtt.
Talán mindannyiunknak korábban kellene megragadnia azt a bíbor kalapot...
Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől. Először meg kell érezni a lelkét. Ha a lelke felől nézed, az első réteg a félelem, a múlt és a jelen sebei. Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás vágyát. Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát, a hatodikban a gyönyör cirógatását, és a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tied. Minden igazi nő hét fátyoltáncot táncol, és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei halmát, vagy a csípőjét nézed. Csak a szemét nézd, a teljesen ruhátlan lénye, az örömtől hullámzó, vagy fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van.
Müller Péter
Müller Péter
Az igazi nő – így mondják évezredek óta – odaadó. Ez a természetes. De milyen az igazi férfi? Erről soha nem esik szó. Mint ahogy arról sem, hogy odaadni magatokat egy ilyen önzetlenségre, megbízhatóságra, egy életen át tartó, hűséges szeretetre képtelen férfinek: felelőtlenség. Minden szeretet alapja az önmagunkkal való viszony rendezése. Elsősorban önmagunkat kell megszeretni –ez minden kapcsolatunk alapja. Szeresd a társadat, mint önmagadat – mondja Jézus. De mi van, ha önmagamat nem szeretem? Akkor senkit sem tudok szeretni? Ezért én híve vagyok annak – nem az örök női szerep, hanem a jelenlegi állapotok miatt-, hogy tanuljatok meg, női barátaim, egyedül lenni! Tanuljátok meg önmagatokat megismerni. Jól érezni magatokat nélkülünk is. Tanuljatok meg befelé fordulni. Saját lelketekért is élni. Tanuljatok meg szabadnak lenni. Ismerjétek fel, hogy az odaadás nem azonos a méltóság elvesztésével. Tőlünk, férfiaktól ezt nem fogjátok megtanulni, mert mi már régen elfelejtettük. A legfontosabb, amiért éltek, nem másokban, hanem bennetek van! Méltóságnak hívják. Élhettek másokért. Mindeneteket odaadhatjátok a gyerekekért, a szerelemért, a férjetekért, még az életeteket is odaadhatjátok – de a méltóságotokat: soha!
Müller Péter
Müller Péter
A férfiasság eredeti, ősi értelmében áldozatra való képességet jelentett. Odaadást. Hűséget. Megbízhatóságot. Szilárd alapot, melyre építeni lehet. A család és a közösség számára védelmet. Olyan erőt, mely az önfeladásban, az áldozatban nyilvánul meg. Az igazi férfi önakaratáról lemond, s erejét egy magasabb Akarat, egy eszmény szolgálatába állítja. Az ilyen férfiakat nevezték valaha hősöknek. Az igazi férfi nem agresszív. Sőt, éppen ő az, aki önmagában és a világban az agressziót legyőzi. A lovagi erény sohasem a támadás, hanem a védelem volt. Nem a háború, hanem a béke megóvása. És főleg nem a hódítás, hanem a közösség megmentése. A hűség. … A férfi szépségének lényege a nemesség. A nemesség egy benső tartásnak, egy önmagunkkal vívott győztes küzdelemnek tükröződése. Olyan férfi arcán jelenik meg, aki önmaga ura. Erőszak nincs rajta. Mohóság sem tükröződik vonásain. Alkatilag lehet kövér vagy sovány, nem ez a lényeg, hanem egy olyan lelkület, mely belülről megszépíti a férfit. Még akkor is, ha nem szépnek született. A nemesség nem az agresszív egónak, hanem a fensőbbrendű Énnek a jele egy férfi arcán. Ereje nem durva, hanem finom. Erélyes, de nem erőszakos. Szemében az értelem és érzelem egysége tükröződik.
Müller Péter - Az Igazi Férfi
Müller Péter - Az Igazi Férfi
Ha szeretnéd megváltoztatni a világot, akkor szeress egy férfit igazán!
Válaszd ki azt, akinek a Lelke a tiédhez szól!
Aki lát téged.
Aki elég bátor ahhoz, hogy féljen.
Fogadd el a kezét, és vezesd finoman házi tűzhelyed véréhez!
Ahol érezheti a melegedet saját magán, hagyd ott megpihenni,
és égesd el a tüzedben terheit!
Nézz a szemébe!
Nézz bele lénye mélyébe, és lásd azt, ami ott alszik vagy ébred!
Nézz bele a szemébe!
Lásd ott az apáit és nagyapáit, az összes háborút és őrültséget,
amit a szellemük távoli helyeken, távoli időkben átélt!
Lásd ott az őrületet és a fájdalmat, amit a mások-fölötti-hatalom világa
hozott nekik és a hozzájuk tartozóknak!
Lásd a fájdalmukat, a harcaikat, a gyötrődést és a bűntudatot!
Lásd ítéletek nélkül, majd engedd el!
Érezz bele az ősitől örökölt terhekbe!
És tudd, hogy menedéket keres nálad!
Engedd, hogy beleolvadjon a megtartó pillantásodba, és tudd,
hogy nem kell visszatükröznöd a benne dúló viharokat!
Mert méhed van, édes és mélységes kapu van benned,
amely elmossa a régi sebeket.
Ha meg akarod változtatni a világot, akkor szeress egy férfit,
szeresd őt igazán!
Ülj előtte női erőd teljes szépségében, sebezhetőséged lélegzetében,
a benned élő kislány ártatlan játékosságában és a halál mélységeiben!
Küldj neki meghívót a virágzásodba!
Engedd, hogy feléd lépjen és ússz vele együtt a Föld méhében,
csendes tudásban, együtt!
És amikor visszahúzódik – mert visszafog -,
félelmében elrejtőzik a barlangjában,
akkor gyűjtsd magad köré a nagymamáidat,
engedd, hogy a bölcsességük körbeöleljen,
halld a suttogásukat és engedd,
hogy a benned lévő rémült kislány megnyugodjon,
és várd türelmesen a visszatértét!
Ülj az ajtajánál és énekeld az emlékezés dalát,
hogy újra meglágyuljék!
Ne provokáld benne a kisfiút praktikákkal,
játszmákkal, csábítással csak azért,
hogy a pusztítás hálójába húzd,
a gyűlölet és a káosz helyére,
mely szörnyűbb, mint az összes háború,
mit valaha megvívott!
Ez nem női energia, csak bosszú, méreg,
a világunk megerőszakolása,
amelyben elvérzik a nő, miközben a férfit kiheréli.
Ez mindannyiunkat megöl.
És mindegy, hogy az anyja ölelte-e vagy nem,
legyél te most valódi anya!
Tartsd meg a kegyelmedben,
vezesd a Föld méhébe saját mélységeiden keresztül!
Ne büntesd a sebeiért és azért, mert nem tud
megfelelni a szükségleteidnek!
Sírj érte édes folyókat és engedd, hogy
a véred hazavezesse!
Ha meg akarod változtatni a világot, szeress egy férfit,
szeresd őt igazán!
Szeresd őt mezítelenül és szabadon!
Szeresd őt annyira, hogy megnyitod a tested és a lelked
a születés és halál ciklusaira!
És köszönd meg neki a lehetőséget, ahogy végig táncoltok
a zúgó szeleken és a csendes erdőkön!
Legyél bátor a törékenységhez és engedd,
hogy magába igya lágy szirmaidat!
Engedd, hogy megtartson, hogy felálljon és védelmezzen!
Dőlj bele a karjaiba és bízz abban, hogy megtart akkor is,
ha előtte már ezerszer elejtettek!
Tanítsd arra, hogy megadja magát azzal, hogy megadod magadat!
Váljatok eggyé az édes semmivel, a világok szívével!
Ha meg akarod változtatni a világot, szeress egy férfit...!
Szeresd őt igazán!
Bátorítsd, tápláld, halld meg, tartsd meg, gyógyítsd meg –
és cserébe ő támogat és védelmez erős karokkal,
tiszta gondolatokkal és célba találó nyilakkal,
mert képes rá!
Ha engeded, az lesz, akiről álmodsz.
Ha szeretni akarsz egy férfit,
szeresd magadat!
Az apádat, a fiadat, a volt szerelmeidet… az első fiút,
akit megcsókoltál,
és az utolsó férfit, akit elsirattál.
Köszönd meg az összes ajándékot, amely
ezen találkozáshoz vezetett!
Ahhoz, aki most előtted áll, és keresd meg benne a magot,
az új magját!
A magot, amit táplálhatsz, és amiből új világot
növeszthettek együtt.
- Katinka Soetens (Veres Kriszta fordítása)
Válaszd ki azt, akinek a Lelke a tiédhez szól!
Aki lát téged.
Aki elég bátor ahhoz, hogy féljen.
Fogadd el a kezét, és vezesd finoman házi tűzhelyed véréhez!
Ahol érezheti a melegedet saját magán, hagyd ott megpihenni,
és égesd el a tüzedben terheit!
Nézz a szemébe!
Nézz bele lénye mélyébe, és lásd azt, ami ott alszik vagy ébred!
Nézz bele a szemébe!
Lásd ott az apáit és nagyapáit, az összes háborút és őrültséget,
amit a szellemük távoli helyeken, távoli időkben átélt!
Lásd ott az őrületet és a fájdalmat, amit a mások-fölötti-hatalom világa
hozott nekik és a hozzájuk tartozóknak!
Lásd a fájdalmukat, a harcaikat, a gyötrődést és a bűntudatot!
Lásd ítéletek nélkül, majd engedd el!
Érezz bele az ősitől örökölt terhekbe!
És tudd, hogy menedéket keres nálad!
Engedd, hogy beleolvadjon a megtartó pillantásodba, és tudd,
hogy nem kell visszatükröznöd a benne dúló viharokat!
Mert méhed van, édes és mélységes kapu van benned,
amely elmossa a régi sebeket.
Ha meg akarod változtatni a világot, akkor szeress egy férfit,
szeresd őt igazán!
Ülj előtte női erőd teljes szépségében, sebezhetőséged lélegzetében,
a benned élő kislány ártatlan játékosságában és a halál mélységeiben!
Küldj neki meghívót a virágzásodba!
Engedd, hogy feléd lépjen és ússz vele együtt a Föld méhében,
csendes tudásban, együtt!
És amikor visszahúzódik – mert visszafog -,
félelmében elrejtőzik a barlangjában,
akkor gyűjtsd magad köré a nagymamáidat,
engedd, hogy a bölcsességük körbeöleljen,
halld a suttogásukat és engedd,
hogy a benned lévő rémült kislány megnyugodjon,
és várd türelmesen a visszatértét!
Ülj az ajtajánál és énekeld az emlékezés dalát,
hogy újra meglágyuljék!
Ne provokáld benne a kisfiút praktikákkal,
játszmákkal, csábítással csak azért,
hogy a pusztítás hálójába húzd,
a gyűlölet és a káosz helyére,
mely szörnyűbb, mint az összes háború,
mit valaha megvívott!
Ez nem női energia, csak bosszú, méreg,
a világunk megerőszakolása,
amelyben elvérzik a nő, miközben a férfit kiheréli.
Ez mindannyiunkat megöl.
És mindegy, hogy az anyja ölelte-e vagy nem,
legyél te most valódi anya!
Tartsd meg a kegyelmedben,
vezesd a Föld méhébe saját mélységeiden keresztül!
Ne büntesd a sebeiért és azért, mert nem tud
megfelelni a szükségleteidnek!
Sírj érte édes folyókat és engedd, hogy
a véred hazavezesse!
Ha meg akarod változtatni a világot, szeress egy férfit,
szeresd őt igazán!
Szeresd őt mezítelenül és szabadon!
Szeresd őt annyira, hogy megnyitod a tested és a lelked
a születés és halál ciklusaira!
És köszönd meg neki a lehetőséget, ahogy végig táncoltok
a zúgó szeleken és a csendes erdőkön!
Legyél bátor a törékenységhez és engedd,
hogy magába igya lágy szirmaidat!
Engedd, hogy megtartson, hogy felálljon és védelmezzen!
Dőlj bele a karjaiba és bízz abban, hogy megtart akkor is,
ha előtte már ezerszer elejtettek!
Tanítsd arra, hogy megadja magát azzal, hogy megadod magadat!
Váljatok eggyé az édes semmivel, a világok szívével!
Ha meg akarod változtatni a világot, szeress egy férfit...!
Szeresd őt igazán!
Bátorítsd, tápláld, halld meg, tartsd meg, gyógyítsd meg –
és cserébe ő támogat és védelmez erős karokkal,
tiszta gondolatokkal és célba találó nyilakkal,
mert képes rá!
Ha engeded, az lesz, akiről álmodsz.
Ha szeretni akarsz egy férfit,
szeresd magadat!
Az apádat, a fiadat, a volt szerelmeidet… az első fiút,
akit megcsókoltál,
és az utolsó férfit, akit elsirattál.
Köszönd meg az összes ajándékot, amely
ezen találkozáshoz vezetett!
Ahhoz, aki most előtted áll, és keresd meg benne a magot,
az új magját!
A magot, amit táplálhatsz, és amiből új világot
növeszthettek együtt.
- Katinka Soetens (Veres Kriszta fordítása)
Egy építkezésen, amikor megszólalt a jelződuda, a munkások egy kupacba letelepedtek, hogy megebédeljenek. Sam minden alkalommal kinyitotta az ételhordóját és panaszkodni kezdett.
- Hogy a ménkű verje meg! Ez nem lehet igaz, már megint mogyoróvajas-lekváros kenyér. Utálom a mogyoróvajas-lekváros kenyeret!
Sam minden nap siránkozott a szendvicse miatt. Teltek a hetek, és a többi munkást már kezdte idegesíteni ez a nyafogás. Végül az egyik társa így szólt:
- Az ég szerelmére, Sam! Ha utálod a mogyoróvajat és a lekvárt, miért nem mondod meg az asszonynak, hogy valami mást készítsen?
- Milyen asszonynak? – felelte Sam. – Nincs feleségem, magam készítem a szendvicseimet.”
Mindannyian magunknak készítjük a szendvicseinket ebben az életben.
- Hogy a ménkű verje meg! Ez nem lehet igaz, már megint mogyoróvajas-lekváros kenyér. Utálom a mogyoróvajas-lekváros kenyeret!
Sam minden nap siránkozott a szendvicse miatt. Teltek a hetek, és a többi munkást már kezdte idegesíteni ez a nyafogás. Végül az egyik társa így szólt:
- Az ég szerelmére, Sam! Ha utálod a mogyoróvajat és a lekvárt, miért nem mondod meg az asszonynak, hogy valami mást készítsen?
- Milyen asszonynak? – felelte Sam. – Nincs feleségem, magam készítem a szendvicseimet.”
Mindannyian magunknak készítjük a szendvicseinket ebben az életben.
Dan Millman – A békés harcos útja
Mondd csak, miért nem tanítják a a férfiak és nők egymáshoz való viszonyát az iskolákban? Egészen komolyan kérdezem ezt, nem tréfálok. Végre is, legalább olyan fontos ez, mint hazánk hegy- és vízrajza, vagy a helyes társalgás alapszabályai. Legalább annyira ezen múlik az emberek lelki nyugalma, mint a becsületen vagy a helyesíráson. Nem gondolok én semmiféle frivol tantárgyra... Arra gondolok, hogy értelmes emberek, költők, orvosok, idejében beszéljenek az emberekhez az örömről, a férfiak és nők együttélésének emberi lehetőségeiről... Tehát nem a "nemi életről", hanem az örömről, a türelemről, a szerénységről, a kielégülésről...
Márai Sándor
Márai Sándor
Elképzelek egy nőt, aki hiszi, hogy helyes, és jó dolog, hogy nőnek született.
Egy nőt, aki hálás a megtapasztalásaiért, és elmondja a történetét. Aki elutasítja, hogy mások vétkét a saját testében, vagy életében hordozza.
Elképzelek egy nőt, aki bízik magában és tiszteli önmagát.
Egy nőt, aki hallgat a szükségleteire és vágyaira, aki gyengéden és kecsesen tesz eleget azoknak.
Elképzelek egy nőt, aki elismeri, hogy a múlt hatással van a jelenre.
Egy nőt, aki átlépett a múltján. Aki a jelenben gyógyult meg.
Elképzelek egy nőt, aki saját életének az írója.
Egy nőt, aki hatással van, kezdeményez, és saját nevében cselekszik. Aki nem hajlandó lemondani bármiről, kivéve, ha azt a legigazibb önmaga és legbölcsebb hangja mondja.
Elképzelek egy nőt, aki megnevezi saját isteneit.
Egy nőt, aki az istenit önmagában, saját képmásában képzeli el. Aki személyes spiritualitásán keresztül tájékozódik a mindennapokban.
Elképzelek egy nőt, aki szerelemmel viseltetik a saját teste iránt.
Egy nőt, aki hiszi, hogy a saját teste éppen úgy megfelelő, ahogy van. Aki tökéletes forrásként ünnepli testének ritmusait, ciklusait.
Elképzelek egy nőt, aki az Istennő testét, a saját teste változásaiban tiszteli.
Egy nőt, aki megünnepli évei gyarapodását és bölcsességét. Aki elutasítja, hogy értékes életerejét testének és élete változásainak az elrejtésére használja fel.
Elképzelek egy nőt, aki a nőt tiszteli saját életében.
Egy nőt, aki az asszonyok körében ül. Aki emlékezteti magát az igazságra, amikor az feledésbe merül.
Képzeld el, hogy Te vagy ez a nő!
II.
Elképzelek egy nőt, akit érdekel a saját élete.
Egy nőt, aki úgy öleli magához saját életét, mint tanítóját, gyógyítóját és kihívását. Aki hálás a szépség és a kegyelem hétköznapi pillanataiért.
Elképzelek egy nőt, aki részese a saját életének.
Egy nőt, aki kreativitásának minden egyes kihívását megtapasztalja.
Aki saját maga érdekében tisztán és erővel cselekszik.
Elképzelek egy nőt, aki ravaszul bánik a magánnyal.
Egy nőt, aki önmaga rendelkezésére áll. Aki úgy választja meg barátait és szerelmeit, hogy azok képesek legyenek elfogadni, ha egyedüllétre van szüksége.
Elképzelek egy nőt, aki belépett az emberi érzelmek teljes birodalmába.
Egy nőt, aki érzéseit tisztán és közvetlenül fejezi ki, s aki megengedi, hogy olyan lágyan vezessék azok őt, mint a lélegzet.
Elképzelek egy nőt, aki kimondja az igazságot.
Egy nőt, aki bízik a megtapasztalásaiban és kifejezi azokat. Aki elutasítja, hogy mások gondolatihoz, felfogásához, vagy reakcióihoz alkalmazkodjon.
Elképzelek egy nőt, aki követi kreatív impulzusait.
Egy nőt, aki eredetit alkot. Aki elutasítja, hogy belső világában valaki más színeivel fessen.
Elképzelek egy nőt, aki feladta az intellektuális biztonság és a jóváhagyás iránti vágyait.
Egy nőt, akinek minden cselekvése, kiejtett szava erőteljes közléssé válik. Aki fenntartja magának a jogot, hogy igazabbá tegye a világot.
Elképzelek egy nőt, aki a tudásban és önmaga szeretetében kiteljesedett.
Egy nőt, aki hűséget fogadott saját életének és képességeinek.
Aki hű marad önmagához, minden mást figyelmen kívül hagyva
Képzeld el, hogy Te vagy ez a nő!
Patricia Lynn Reilly : Elképzelek egy Nőt I-II.
Egy nőt, aki hálás a megtapasztalásaiért, és elmondja a történetét. Aki elutasítja, hogy mások vétkét a saját testében, vagy életében hordozza.
Elképzelek egy nőt, aki bízik magában és tiszteli önmagát.
Egy nőt, aki hallgat a szükségleteire és vágyaira, aki gyengéden és kecsesen tesz eleget azoknak.
Elképzelek egy nőt, aki elismeri, hogy a múlt hatással van a jelenre.
Egy nőt, aki átlépett a múltján. Aki a jelenben gyógyult meg.
Elképzelek egy nőt, aki saját életének az írója.
Egy nőt, aki hatással van, kezdeményez, és saját nevében cselekszik. Aki nem hajlandó lemondani bármiről, kivéve, ha azt a legigazibb önmaga és legbölcsebb hangja mondja.
Elképzelek egy nőt, aki megnevezi saját isteneit.
Egy nőt, aki az istenit önmagában, saját képmásában képzeli el. Aki személyes spiritualitásán keresztül tájékozódik a mindennapokban.
Elképzelek egy nőt, aki szerelemmel viseltetik a saját teste iránt.
Egy nőt, aki hiszi, hogy a saját teste éppen úgy megfelelő, ahogy van. Aki tökéletes forrásként ünnepli testének ritmusait, ciklusait.
Elképzelek egy nőt, aki az Istennő testét, a saját teste változásaiban tiszteli.
Egy nőt, aki megünnepli évei gyarapodását és bölcsességét. Aki elutasítja, hogy értékes életerejét testének és élete változásainak az elrejtésére használja fel.
Elképzelek egy nőt, aki a nőt tiszteli saját életében.
Egy nőt, aki az asszonyok körében ül. Aki emlékezteti magát az igazságra, amikor az feledésbe merül.
Képzeld el, hogy Te vagy ez a nő!
II.
Elképzelek egy nőt, akit érdekel a saját élete.
Egy nőt, aki úgy öleli magához saját életét, mint tanítóját, gyógyítóját és kihívását. Aki hálás a szépség és a kegyelem hétköznapi pillanataiért.
Elképzelek egy nőt, aki részese a saját életének.
Egy nőt, aki kreativitásának minden egyes kihívását megtapasztalja.
Aki saját maga érdekében tisztán és erővel cselekszik.
Elképzelek egy nőt, aki ravaszul bánik a magánnyal.
Egy nőt, aki önmaga rendelkezésére áll. Aki úgy választja meg barátait és szerelmeit, hogy azok képesek legyenek elfogadni, ha egyedüllétre van szüksége.
Elképzelek egy nőt, aki belépett az emberi érzelmek teljes birodalmába.
Egy nőt, aki érzéseit tisztán és közvetlenül fejezi ki, s aki megengedi, hogy olyan lágyan vezessék azok őt, mint a lélegzet.
Elképzelek egy nőt, aki kimondja az igazságot.
Egy nőt, aki bízik a megtapasztalásaiban és kifejezi azokat. Aki elutasítja, hogy mások gondolatihoz, felfogásához, vagy reakcióihoz alkalmazkodjon.
Elképzelek egy nőt, aki követi kreatív impulzusait.
Egy nőt, aki eredetit alkot. Aki elutasítja, hogy belső világában valaki más színeivel fessen.
Elképzelek egy nőt, aki feladta az intellektuális biztonság és a jóváhagyás iránti vágyait.
Egy nőt, akinek minden cselekvése, kiejtett szava erőteljes közléssé válik. Aki fenntartja magának a jogot, hogy igazabbá tegye a világot.
Elképzelek egy nőt, aki a tudásban és önmaga szeretetében kiteljesedett.
Egy nőt, aki hűséget fogadott saját életének és képességeinek.
Aki hű marad önmagához, minden mást figyelmen kívül hagyva
Képzeld el, hogy Te vagy ez a nő!
Patricia Lynn Reilly : Elképzelek egy Nőt I-II.
Vannak nők, akik állandóan szolgálnak: egy férfit, egy családot, egy zárdát, egy gyermeket szolgálnak. Ezek a nők csendesek. Mindazt, ami az életben nélkülözhetetlen, amit "valakinek el kell végezni", ők végzik. Munkájuk zajtalan. Nem alakítanak egyesületeket: pelenkát mosnak, vagy a szárítókamrában, forró levegőben vasalnak, augusztusban, amikor a bőr kipállik, a gyümölcs aszalt lesz a fákon, a kutyák az ágy alá bújnak.
Márai Sándor
Márai Sándor
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)