A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szabadság. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szabadság. Összes bejegyzés megjelenítése
“A türelem meglátogatott,
És emlékeztetett,
Hogy a jó dolgok idővel érnek be,
És lassan, szilárdan növekednek.
A béke meglátogatott,
És emlékeztetett,
Hogy nyugodt maradhatok az élet viharaiban,
Függetlenül a körülöttem dúló káosztól.
A remény meglátogatott,
És emlékeztetett,
Hogy jobb idők várnak rám,
És mindig ott lesz, hogy vezessen és felemeljen.
Az alázat meglátogatott,
És emlékeztetett,
Hogy ezt nem azáltal érhetem el,
Ha lekicsinyítem magam,
Hanem ha a világ szolgálatára és mások felemelésére összpontosítok.
A kedvesség meglátogatott,
És emlékeztetett,
Hogy legyek gyengédebb, megbocsátóbb és együttérzőbb önmagammal
És a körülöttem lévőkkel.
Az önbizalom meglátogatott,
És emlékeztetett,
Hogy ne rejtegessem vagy fojtsam el tehetségemet és képességeimet,
Csak azért, hogy mások jobban érezzék magukat,
Hanem fogadjam el mindazt, ami engem egyedivé tesz.
A fókusz meglátogatott,
És emlékeztetett,
Hogy mások bizonytalansága és ítéletei nem az én problémáim,
És figyelmemet újra magamra kell irányítanom.
A szabadság meglátogatott,
És emlékeztetett,
Hogy senki sem irányíthatja az elmém, gondolataim és jólétem,
Csak én.
És a szeretet meglátogatott,
És emlékeztetett,
Hogy nem kell másokban keresnem,
Hiszen bennem lakozik.”
Tahlia Hunter
Hol lakozik az erőnk? Elégséges-e, ha megtaláljuk a belső erőnket a belső igazságunkat, vagy a megerősödésünkhöz a külső cselekvések is szükségeltetnek? Hiszek abban, hogy az számít leginkább, ami belül történik. De abban is hiszek, hogy olyan életet kell élnünk, amely egybevág az értékeinkkel és az eszményeinkkel - azaz a saját morális lényünkkel. Hiszek annak a fontosságában, hogy megvédjük azt, ami helyes, és ellenszegüljünk annak, ami igazságtalan és embertelen. És hiszek a döntésekben. A szabadság abban áll, hogy megvizsgáljuk az általunk meghozható döntéseket, és megnézzük, milyen következményekkel jár, ha így vagy úgy döntünk.
Edith Eger
Ha valaki nem fogad be téged,
hagyd el azt a házat, de még a várost is,
rázd le a lábadról a port,
mintha ott sem jártál volna soha.
Nem keményszívűség ez,
nem bosszú, csak meg kell tanulnod
nem túldrámázni az ilyen helyzeteket.
Nem kell győzködni, így meg úgy,
felesleges udvariassági köröket futni,
nem kell abban gondolkodni,
hogy majd ha szeretettel reagálsz,
ő szépen megérti, elfogadja,
és nem kell szépítgetned azt a képet sem,
amely rólad él majd benne.
Nem kell kikérni a véleményét,
jól hallottad-e,
nem kell ajánlkozni,
hogy segíthetsz-e valamiben,
távozz feltűnés nélkül,
értsd meg, hogy ilyenkor
már nem ott van a helyed.
Egyszerűen ő nem rád van bízva,
nem tudsz rá hatni,
nem azért, mert rosszabb a többinél,
nem azért, mert rosszabbul csináltad,
hanem mert ilyen a dolgok természete,
az a gyógyszer, amely segít rajtad,
a testvéredre talán hatástalan.
Lehet, hogy másvalaki szavára
hipp-hopp megnyílik majd a szíve,
egyszerűen mert máshogy mosolyog,
jobban tetszik a hangszíne,
vagy más szinonimákat használ.
És az is lehet, hogy még idő kell neki,
légy nyugodt, a te Urad küld majd
hozzá másokat, nem végzett vele,
sosem fordít hátat senkinek.
És meghagyja neki a szabadságot is,
hiszen ha Isten ellen nem dönthetne,
csak mellette, az már kényszer volna.
Mikor Jézust kemény beszéde miatt
tömegével hagyták el a tanítványok,
nem szaladt utánuk, nem unszolta őket,
hogy alapvetően Isten szeret,
nincs gond, nincs baj, jöjjenek vissza.
Hanem szomorúan a tizenkettőhöz fordult,
és megkérdezte, ők is el akarnak-e menni.
Szóval leginkább azért rázd le
lábadról a port, ha Isten üzenetével
falba ütközöl, mert ha úgysem hatsz rájuk,
csak az idődet vesztegeted.
És azoktól veszed el,
akik tényleg rád vannak bízva.
#jóéjtpuszi
Egyszer. Mindig csak egyszer. Mindig először, mindig utoljára. Nem a törvényt keresni. Szabadnak lenni. Nem alkalmazkodni. Elhatározni. Nem a megszokás. A váratlan. A kaland. A veszély. A kockázat. A bátorság... a küszöbön állni. Folytonos átlépésben lenni. Élve meghalni, vagy meghalva élni. Aki ezt elérte, szabad. És ha szabad, belátja, hogy nem érdemes mást, csak a legtöbbet.
Hamvas Béla
Hamvas Béla
Látni és hallani azt, ami bennem van — és nem azt, aminek lennie kellene. Elmondani azt, ami érzek és gondolok — és nem azt, amit mondanom kellene. Érezni azt, amit érzek — és nem azt, amit éreznem kellene. Kérni azt, amire szükségem van — és nem várni, várni, várni, amíg engedélyt kapok. Merni, hogy azt tegyem, amit szeretek — ahelyett, hogy mindig a biztosat választanám.
Virginia Satir
Virginia Satir
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)