Uram,
ott ülsz az én
hivatali előszobámban,
mint egy szegény sorsú kérvényező,
akinek az ügyét igazából
nem is muszáj elbírálnom,
mert nem az én illetékességi köröm,
mert a papírok se lettek
megfelelően kitöltve,
mert amúgy is annyi a dolgom,
így aztán rendre átvágtatok
előtted, oltom sürgősnél
sürgősebb napirendi pontjaim
tüzeit, a zárt ajtók mögött meg
olvasok, filmet nézek, netezek,
olyankor azt képzelem,
átlátsz a szitán,
átlátsz az elválasztó anyagokon,
és még szomorúbb és fásultabb
tekintettel meredsz magad elé,
mint a világ szégyene,
mint akivel felmostak már
minden padlót,
nem lepődik hát meg,
hogy most újabb valaki
és újabb padló,
neki ez a sorsa.
Odavetek neked olykor
egy-egy futó fohászt,
elbeszélgetek gyerekeidről,
az életedről, és megígérem,
amint időm van az ügyedre,
az lesz az első,
nem fogom halogatni,
ugyan, ne is hálálkodj,
hisz ez természetes,
remek fickó vagyok ám,
úgy emberileg,
mint szakmailag,
nincs miért aggódni,
és te beletörődőn,
jámborul bólintasz,
látszik, eszedbe se jut
kételkedni jószándékomban,
én pedig szégyenkezem.
A gond az egész profin begyakorolt
jelenettel csak annyi,
hogy tudtommal sehol sincsen
leírva: az Úr az én
szégyenem és lelkifurdalásom,
csak miatta röstelkedem,
csak előle rejtem arcomat
kezem menedékébe,
csak előle kushadok
fedezékbe.
Írva vagyon viszont,
hogy az Úr
az én váram és biztos menedékem,
pajzsom és páncélom te vagy,
te mentesz meg engem
az ellenség tőrétől,
tebenned bizakodom,
hozzád bújok,
szárnyadnak árnyékában
van az én oltalmam,
Isten az én testem, jobbik felem,
húsom és vérem,
szüntelen ismétlődő
újra és újrateremtettetésem,
Isten az én triatlonom,
futok előle, és ő a futás,
tekerek biciklin,
hogy sebesebben járjak,
és ő adja izmaim erejét,
ő az enyhítő szellő,
mely szembe fúj,
vízbe csobbanok,
ahol ő vár frissességgel,
Isten az én aranyalapom,
elásott és kiásott kincsem,
bankbetétem, PIN-kódom
és netbank-jelszavam,
nélküle semmi se lett, ami lett,
nélküle én sem lettem,
ketrecben fel-alá szaladgáló
buta szárnyas vagyok csak,
mely nem jön rá,
hogy maga szövi
egyre sűrűbbre a rácsot,
mely szabadságának korlátja,
és nem veszi észre,
hogy a fogva tartójának hitt
Isten is ott gugyul vele,
magammal együtt foglyul ejtettelek,
mert te vagy, Uram,
aki foglyul ejted szívemet,
és foglyom a te szíved.
Lackfi János A LELKIFURDALÁS ZSOLTÁRA
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ima. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ima. Összes bejegyzés megjelenítése
Fekete István Az ima
Az ima nálam nagyon régen kezdődött. Szinte emlékeim legelején. Ülök az ágyban és egy pár száraz, öreg kéz összefogja az enyéimet.
– Mondd, kisfiam… És én mondtam utána az imát. Az ágy puhasága simogatott, az est zsongított, az álom a szemem körül járt és én mondtam az imát, és gyönge gyermeki képzeletemmel felemeltem lelkem az Istenhez.
Később – a diákévek kamaszos rohanásában – az ima a templomot jelentette, ahol elcsitultak a zűrzavaros vágyak, lassúra vált a lépés, tompán koppantak a szentelt kövek és az oltár előtt lobogó örökmécs mindig megmelegített, ha kinyújtottam feléje didergő kezemet.
Ekkor már nem könyvből imádkoztam és nem is a régi kis imádságokat mondtam. A kivilágosodó értelem szavakat keresett, melyek újak, szépek voltak és csak az én örömömet, bánatomat, kérésemet vitték az Örökkévaló elé.
Aztán jött az előbbi világégés és mindig mélyen megrendített az imára zendült kürtök rivalgása s a térdre hullt harctérre induló századok halálos csendje, ahol szinte érezni lehetett az elhagyott otthonok felé szálló gondolatokat, aggódást, szeretetet, igazi imát, ami hangtalanul szárnyalt a halál felé induló férfiak lelkéből.
Ó, milyen kicsik és mégis mennyire férfiak voltak ezek a katonák, akik káromkodva ébredtek, káromkodva feküdtek és csak itt döbbentek rá, hogy az igazi kiállás hitben, vérben, fájdalomban, betegségben - és imádságban akár ezrek előtt a nyílt terek porában: az egyetlen és valódi férfiasság.
Aztán jött a zuhanás Trianon halálos völgyébe. Jött a megalázás, a szégyen, az elesettség, szegénység, járvány és jöttek az imák. Az egész nemzet megtanult imádkozni és nem szégyellték már a férfiak sem – egy-egy „szóra” – befordulni a templomba.
Ezek a férfiak többnyire megjárták a harctereket és megtanulták, hogy egyetlen félelem örökös csak – nem halálfélelem, hanem az istenfélelem. És ahogy az imádság felé fordult a nemzet, úgy emelkedtünk ki a halálra ítéltség posványából.
Amilyen csendesek lettünk, olyan hangos volt körülöttünk a győztesek páholya, és amilyen fennhéjázók voltak ők, olyan alázatosak lettünk mi, mert akkor éreztük már, hogy az alázatosságnál nincsen nagyobb a világon. És elhallgatott körülöttünk az erőszak süvöltése, mert halkan szólni kezdtek a kassai harangok és meghallhatták az egész világon, amikor a dómban a magyarok Te Deum-ot imádkoztak.
Nagy, szent pillanatokban mindig az ima volt velünk, mellettünk, értünk. Nagy örömökben, nagy sírásokban, csendben és viharokban: ima, ima. És most mégis mind több helyen hallom, olvasom, hogy valaki imádja a lencsefőzeléket, imádja a karóráját, imádja a kirándulást és a táncot. Préda lett ez a szó, melyet magyar paraszttól sohasem hallott senki, és elkopott lassan, mint a kocsmaküszöb.
Mindenki „imád” mindent. A lovát, a szeretőjét, nyakkendőjét... megszentségtelenítve egy szót, az emberi lélek néma himnuszát, tisztaság, a kérés, a vigasz, a félelem, az istenkeresés egyetlen, utolsó felkiáltását, amikor már nincs semmi, de semmi segítség, mentsvár, csak az ima.
Ne imádj hát mindent, édes Magyarom, ne szórd lelked aranyát, nyelved szépségét a rombolás disznai elé, ne imádj semmit, csak az Istent, mert nem tudod, milyen idők jönnek és nincs az a vihar, mely elpusztíthatna, ha veled van az imádság és veled van az Isten.
Az ima nálam nagyon régen kezdődött. Szinte emlékeim legelején. Ülök az ágyban és egy pár száraz, öreg kéz összefogja az enyéimet.
– Mondd, kisfiam… És én mondtam utána az imát. Az ágy puhasága simogatott, az est zsongított, az álom a szemem körül járt és én mondtam az imát, és gyönge gyermeki képzeletemmel felemeltem lelkem az Istenhez.
Később – a diákévek kamaszos rohanásában – az ima a templomot jelentette, ahol elcsitultak a zűrzavaros vágyak, lassúra vált a lépés, tompán koppantak a szentelt kövek és az oltár előtt lobogó örökmécs mindig megmelegített, ha kinyújtottam feléje didergő kezemet.
Ekkor már nem könyvből imádkoztam és nem is a régi kis imádságokat mondtam. A kivilágosodó értelem szavakat keresett, melyek újak, szépek voltak és csak az én örömömet, bánatomat, kérésemet vitték az Örökkévaló elé.
Aztán jött az előbbi világégés és mindig mélyen megrendített az imára zendült kürtök rivalgása s a térdre hullt harctérre induló századok halálos csendje, ahol szinte érezni lehetett az elhagyott otthonok felé szálló gondolatokat, aggódást, szeretetet, igazi imát, ami hangtalanul szárnyalt a halál felé induló férfiak lelkéből.
Ó, milyen kicsik és mégis mennyire férfiak voltak ezek a katonák, akik káromkodva ébredtek, káromkodva feküdtek és csak itt döbbentek rá, hogy az igazi kiállás hitben, vérben, fájdalomban, betegségben - és imádságban akár ezrek előtt a nyílt terek porában: az egyetlen és valódi férfiasság.
Aztán jött a zuhanás Trianon halálos völgyébe. Jött a megalázás, a szégyen, az elesettség, szegénység, járvány és jöttek az imák. Az egész nemzet megtanult imádkozni és nem szégyellték már a férfiak sem – egy-egy „szóra” – befordulni a templomba.
Ezek a férfiak többnyire megjárták a harctereket és megtanulták, hogy egyetlen félelem örökös csak – nem halálfélelem, hanem az istenfélelem. És ahogy az imádság felé fordult a nemzet, úgy emelkedtünk ki a halálra ítéltség posványából.
Amilyen csendesek lettünk, olyan hangos volt körülöttünk a győztesek páholya, és amilyen fennhéjázók voltak ők, olyan alázatosak lettünk mi, mert akkor éreztük már, hogy az alázatosságnál nincsen nagyobb a világon. És elhallgatott körülöttünk az erőszak süvöltése, mert halkan szólni kezdtek a kassai harangok és meghallhatták az egész világon, amikor a dómban a magyarok Te Deum-ot imádkoztak.
Nagy, szent pillanatokban mindig az ima volt velünk, mellettünk, értünk. Nagy örömökben, nagy sírásokban, csendben és viharokban: ima, ima. És most mégis mind több helyen hallom, olvasom, hogy valaki imádja a lencsefőzeléket, imádja a karóráját, imádja a kirándulást és a táncot. Préda lett ez a szó, melyet magyar paraszttól sohasem hallott senki, és elkopott lassan, mint a kocsmaküszöb.
Mindenki „imád” mindent. A lovát, a szeretőjét, nyakkendőjét... megszentségtelenítve egy szót, az emberi lélek néma himnuszát, tisztaság, a kérés, a vigasz, a félelem, az istenkeresés egyetlen, utolsó felkiáltását, amikor már nincs semmi, de semmi segítség, mentsvár, csak az ima.
Ne imádj hát mindent, édes Magyarom, ne szórd lelked aranyát, nyelved szépségét a rombolás disznai elé, ne imádj semmit, csak az Istent, mert nem tudod, milyen idők jönnek és nincs az a vihar, mely elpusztíthatna, ha veled van az imádság és veled van az Isten.
— Uram, élet és erő forrása, én a csepp a vedren, éppúgy kezeidből való vagyok, mint csillagos világaid; áldlak s örülök, hogy vagyok. Ez a szent öröm hajnalt fest ez év első reggeleibe, s e hajnalokban lelkem a te pacsirtád. Kérlek, adj hitet, adj világosságot; nem tudom, mit hoz ez év, de bármit hozzon, ne sötétüljön el lelkemben a te arcod.
Prohászka Ottokár
Áldd meg, Uram, utamat, amit eddig megtettem,
és azt, ami még előttem van!
Áldd meg azokat, akik kísértek utamon,
és azokat, akik ezután teszik ezt!
Áldd meg megállásaimat, kerülőimet és tévútjaimat!
Áldd meg elindulásaimat és előrehaladásomat,
és amikor a célt elérem, áldd meg megérkezésemet!
Frank Greubel
és azt, ami még előttem van!
Áldd meg azokat, akik kísértek utamon,
és azokat, akik ezután teszik ezt!
Áldd meg megállásaimat, kerülőimet és tévútjaimat!
Áldd meg elindulásaimat és előrehaladásomat,
és amikor a célt elérem, áldd meg megérkezésemet!
Frank Greubel
Add, Uram hogy ne bonyolítsam
feleslegesen azt, ami egyszerű,
és ne butítsam le önkényesen azt, ami bonyolult.
Add, hogy ne tagadjam le azt, ami borzalmasan nehéz,
de ne is engedjem, hogy ólomsúlya maga alá gyűrjön.
Add, hogy ne kerüljem a fájdalmat bármi áron,
de ne is tetszelegjek benne.
Add, hogy ne tettessek felszínes vidámságot,
ha valójában szomorú vagyok,
de meg tudjam őrizni valódi,
mélyebb örömömet nehéz időkben is.
Add, hogy ne idomuljak kaméleon módjára másokhoz,
de tudjak ráhangolódni bensőségesen
örömeikre, fájdalmaikra.
Add, hogy szavam erőteljes legyen,
de ne erőszakosan lehengerlő.
Add, hogy tudjak jókor elnémulni,
és másokat meghallgatni.
Add, hogy ne gerjedjek haragra
minden piszlicsáré semmiség miatt,
legyek elég nagyvonalú,
és ne rójam fel az apró bántásokat.
Add azt is, hogy jogos neheztelésemet
ne rejtsem hamis udvariasság máza alá,
tudjam kedvesen, határozottan elmondani.
Add, hogy ne meneküljek kényszercselekvésekbe
az unalom elől, és hogy észrevegyem az izgalmat
abban is, ami átlagos.
Add, hogy ne meneküljek zsibongásba
a magány elől, hanem öleljem magamhoz,
egyedül ugyanis a legjobb társaságban vagyok,
hiszen magadnak teremtettél engem.
Add, hogy ne ajnározzam magam,
de ne is ostorozzam feleslegesen.
Add, hogy sose száradjon ki,
inkább áradjon túl a lelkem.
Add, hogy ne legyek kapcsolatfüggő,
de tudjak szeretettel, önként kapcsolódni.
Add meg, hogy ne nézzem szeretetnek
azt, ami önzés vagy birtoklásvágy,
de ne is gyanítsak csalást, árulást
a valódi szeretet mögött.
Add, hogy ne csak tanulgassam,
hogyan kell szeretni, hanem
merítsek mindig a te kifogyhatatlan
szeretet-tározódból, ha az enyém elfogyott,
és váljak szeretetté tebenned.
feleslegesen azt, ami egyszerű,
és ne butítsam le önkényesen azt, ami bonyolult.
Add, hogy ne tagadjam le azt, ami borzalmasan nehéz,
de ne is engedjem, hogy ólomsúlya maga alá gyűrjön.
Add, hogy ne kerüljem a fájdalmat bármi áron,
de ne is tetszelegjek benne.
Add, hogy ne tettessek felszínes vidámságot,
ha valójában szomorú vagyok,
de meg tudjam őrizni valódi,
mélyebb örömömet nehéz időkben is.
Add, hogy ne idomuljak kaméleon módjára másokhoz,
de tudjak ráhangolódni bensőségesen
örömeikre, fájdalmaikra.
Add, hogy szavam erőteljes legyen,
de ne erőszakosan lehengerlő.
Add, hogy tudjak jókor elnémulni,
és másokat meghallgatni.
Add, hogy ne gerjedjek haragra
minden piszlicsáré semmiség miatt,
legyek elég nagyvonalú,
és ne rójam fel az apró bántásokat.
Add azt is, hogy jogos neheztelésemet
ne rejtsem hamis udvariasság máza alá,
tudjam kedvesen, határozottan elmondani.
Add, hogy ne meneküljek kényszercselekvésekbe
az unalom elől, és hogy észrevegyem az izgalmat
abban is, ami átlagos.
Add, hogy ne meneküljek zsibongásba
a magány elől, hanem öleljem magamhoz,
egyedül ugyanis a legjobb társaságban vagyok,
hiszen magadnak teremtettél engem.
Add, hogy ne ajnározzam magam,
de ne is ostorozzam feleslegesen.
Add, hogy sose száradjon ki,
inkább áradjon túl a lelkem.
Add, hogy ne legyek kapcsolatfüggő,
de tudjak szeretettel, önként kapcsolódni.
Add meg, hogy ne nézzem szeretetnek
azt, ami önzés vagy birtoklásvágy,
de ne is gyanítsak csalást, árulást
a valódi szeretet mögött.
Add, hogy ne csak tanulgassam,
hogyan kell szeretni, hanem
merítsek mindig a te kifogyhatatlan
szeretet-tározódból, ha az enyém elfogyott,
és váljak szeretetté tebenned.
#miertengediisten
Lackfi János
Lackfi János
Hogyan lehet a nézésem meg a járásom
is imádság? Hogyan ne nézzek le senkit?
Hogyan lássam bele mindenkibe a legjobb
énjét, amit még maga sem sejt talán,
hogyan ne nézzem le a másikról a drága
cuccait, sem az autóját, a házát, hogyan
lássam még gazdagabbnak a jövőjét?
Hogyan csilingeljenek a lábam nyomán
virágok, hogyan ne szántsam be magam
mögött a terepet, hogyan szomorodjon el
minden arc érkezésemen, derüljön fel
távozásomkor (nem is, inkább fordítva)?
Hogyan hozzam magammal Isten erejét
és levegőjét, ahelyett, hogy elszívnám
mások elől az oxigént? Hogyan lehet
pótcselekvések helyett imádsággal
kivattázni a napot, hogyan ne legyen
átitatottságom uncsi ájtatosság?
Hogyan ne legyen a szolgálatom puffogás
azon, hogy mindent én kell csináljak?
Hogyan vigyem ki istenien a szemetet?
Hogyan mosogassak el Isten erejével?
Hogyan gyújtsak be Isten melegével?
Hogyan ápoljam a beteget Isten kezével?
Hogyan vásároljak Isten gondoskodásával?
Hogyan áztassak át minden percet
áldással, hálával, önzetlen kérésekkel?
De jó, Uram, hogy az undok hivatalnokot
megkened, de az élet olajával…
De jó, hogy a csaló kereskedőt
is magadhoz öleled!
De jó, hogy a pénzes ügyvédből sem
spóroltad ki a lelket, simán feltámadhat benne!
De jó, hogy éppolyan közel vagy hozzám,
mint a dörzsölt politikushoz vagy a kegyetlen
börtöntöltelékhez! De jó, hogy a hozzám
közel állóknak van nehéz oldala, így
átérezhetem, milyen nehéz sokszor velem!
De jó, hogy az is jó, ami rossz, de nem
önmagában, hanem mert te jóvá tudod tenni,
adsz hozzá csomagban alázatot, irgalmat,
megbocsátást! Hiszen ha már a mi önző
és gumírozott igazságérzetünket ennyire
bántja a sok disznóság, mennyire fájhat
mindez neked! Mégis minden pillanatban
kész vagy elengedni a tartozásokat,
kegyelmed felér egészen a magas égig.
Lackfi János
Házastársak imája egymásért
Mennyei Atyám, ki intézője vagy az emberi sorsoknak, hálát adok Neked házastársamért. Azért vezettél egymáshoz, hogy egymásnak erőssége és támasza legyünk, hogy küzdelmeinkben és bánatainkban, fájdalmainkban segítő és vigasztaló társakként álljunk egymás mellett.
Színed előtt most őszintén megkérdezem magamtól; megtettem-e a magamét, hogy házasságunk a Te akaratodnak megfelelő közösség legyen? S ha megszégyenülve kell is belátnom, hogy sokban másként cselekedhettem volna, mégis merem reményleni, hogy kegyességed az ő lelkének javára fordítja azt is, amiben én bűneimmel s szeretetlenségemmel kárt tettem. Ugyanezt kérem Tőled a magam számára is. Te kötöttél bennünket egymáshoz áldó kezeddel, add kegyelmedet, hogy szeretettel gondoljunk egymásra, hálával minden szépért és jóért, amelyben egymás által részünk volt, és türelemmel, megbocsátással, nagylelkűen viseljük el azt, amiben egymásnak nehézséget jelentünk.
Add, hogy mindig és mindenekfelett Terád gondoljunk; hogy soha el ne feledjük: egyedül a Te irántad való szeretet fog bennünket megtartani az egymás iránt való szeretetben, tiszteletben és megelégedésben úgy, hogy az éveket és napokat kevésnek lássuk szeretetünk nagysága mellett (Ter 29,20).
Adj nekünk, Uram, türelmes és engedelmes lelket, távoztasd el tőlünk a békétlenséget és kísértéseket. Add, hogy elsekélyedés nélkül élvezhessük életünk örömeit és keserűség nélkül viseljük a fájdalmakat és megpróbáltatásokat, amelyeket ránk bocsátani jónak látsz.
Add, hogy ki ne fogyjon az olaj lámpánkból, hanem perlekedés és türelmetlenség nélkül hordozzuk egymásnak gondját. Balsorsban ments meg a csüggedéstől, jósorsban az elbizakodottságtól. Add, hogy az a jó megértés és szeretet, amely egykor egymáshoz vezetett bennünket, életünk végéig egymáshoz fűzzön.
Add, hogy egymás által jobbakká lehessünk, egymásnak testi-lelki haladását szolgáljuk, gyermekeinknek és a társadalomnak példái és hasznos szolgái legyünk, hogy se kísértés, se baj, se betegség el ne válasszon bennünket.
Ámen.
JELENITS Tanár úr gondolatai:
"Az ember kiváltsága, hogy egyfelől halandó, ami állandó fenyegetettséget jelent számára, másfelől viszont emlékezik a halottaira, és a halállal is számot vet. Nem meglepetésszerűen éri a halál, hanem valamilyen módon felkészül rá. A hívő keresztény ember pedig hisz abban, hogy az Úristen nem ok nélkül teremtett bennünket gondolkodó embernek, és nemcsak a hosszabb vagy rövidebb földi élet éveit szánta nekünk, hanem a halál után az örökkévalóságot is, amelyről azonban nincs igazán elképzelésünk, mert „szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, mit Isten azoknak készített, akik őt szeretik” (1Kor 2, 9).
...
Mégis nagyon fontos, hogy nemcsak addig törődünk valakivel, amíg köztünk van, hanem az emléke is bennünk él. Az évek múlásával megtapasztaljuk, hogy sokszor közelebb áll hozzánk egy elvesztett szerettünk – apánk, anyánk, barátunk –, mint az, aki a közelünkben él a jelenben. Az elvesztettel akár egy életen át beszélgetünk, visszaidézzük az emlékét, nemcsak azért, hogy gyászoljuk, hanem hogy az élete tanulságaiból bátorítást, gondolatokat merítsünk a saját életünkre vonatkozóan. Alakja változik az emlékezetünkben, a hozzáfűződő kapcsolatunk elmélyül, és olyan dolgokra is felfigyelünk, amelyekre az életében addig még nem."
Dr. JELENITS István teológus, piarista szerzetes
A 2024. október 15-ei búcsúvételről információk:
https://bit.ly/406f30O
#jelenitsistvan
Assisi Szent Ferenc
NAPHIMNUSZ
Tiéd a dicséret, dicsőség és imádás
És minden áldás.
Mindez egyedül Téged illet, Fölség.
És nem méltó az ember, hogy nevedet kimondja.
Áldott légy, Uram, és minden alkotásod.
Legfőképpen urunk-bátyánk, a Nap,
Aki a nappalt adja és ránk deríti a Te világosságodat.
És szép ő és sugárzó nagy ragyogással ékes:
A Te képed, Fölséges.
Áldott légy, Uram, Hold nénénkért,
És minden csillagért az égnek.
Őket az égen alkotta kezed
Fényesnek, drága szépnek.
Áldott légy, Uram, Szél öcsénkért,
Levegőért, felhőért, minden jó és rút időért.
Kik által élteted minden Te alkotásod.
Áldott légy, Uram, Víz húgunkért.
Oly nagyon hasznos ő, oly drága, tiszta és alázatos.
Áldott légy, Uram, Tűz bátyánkért,
Vele gyújtasz világot éjszakán.
És szép ő és erős, hatalmas és vidám.
Áldott légy, Uram, Földanya-nénénkért,
Ki minket hord és enni ad,
És mindennémű gyümölcsöt terem,
Füveket és színes virágokat.
Áldott légy, Uram, minden emberért,
Ki szerelmedért másnak megbocsát,
És aki tűr gyötrelmet, nyavalyát.
Boldogok, kik tűrnek békességgel,
Mert Tőled nyernek majd, Fölséges, koronát.
Áldott légy, Uram, a testi halálért, a mi testvérünkért,
Akitől élő ember el nem futhat.
Akik halálos bűnben halnak meg, jaj azoknak!
És boldogok, kik magukat megadták
Te szent akaratodnak.
A másik halál nem fog fájni azoknak.
Uram, Istenem!
Tiéd az éjszaka, és tiéd a nappal;
kezed műve a hajnali harmatcsepp és a Nap.
Add, hogy ma egész nap jókedvű és tiszta legyek,
a Világosság fia!
Köszönöm, hogy vagy, és hogy megteremtettél engem is.
Légy mindig jó hozzám,
és a te irgalmas szereteted ragyogjon mindig fölöttem!
Óvj meg a bűntől a mai napon, tölts el a te Lelkeddel!
Jó akarok lenni, hogy örömöd teljék bennem,
és szeretni akarlak téged, Uram.
Ámen.
Jelenits István
Reggeli ima
Eljön az az idő az életünkben, amikor eltávolodunk a drámától és azoktól, akik mindezt okozzák. Találkozz olyan emberekkel, akik megnevettetnek. Tanulj a nehézségekből és fókuszálj a jó dolgokra. Szeresd azokat, akik jól bánnak veled, és imádkozz azokért, akik nem. Legyél boldog. A zuhanás az élet része, a felemelkedés maga az élet.
Jose N. Harris
Taníts meg, hogyan kell a gyengékhez lehajolni,
s hogyan kell féktelen erővel egyenesen állni.
Adj erőt, hogy fölényesen legyőzzem a testet,
s alázatosan megadjam magam a léleknek.
Taníts szelíd szóra, ha bántások érnek,
s hideg mosolyra, ha jogtalan dicsérnek.
Adj erőt napközben, hogy el ne fáradjak,
s fáradtságot este, hogy rögtön elaludjak.
Taníts meg lendülni, ha Rád találtam,
s hirtelen megállni, ha utat hibáztam.
Ne add meg mindig, amit nagyon kérek.
Taníts bátor lenni, mikor nagyon félek.
s hogyan kell féktelen erővel egyenesen állni.
Adj erőt, hogy fölényesen legyőzzem a testet,
s alázatosan megadjam magam a léleknek.
Taníts szelíd szóra, ha bántások érnek,
s hideg mosolyra, ha jogtalan dicsérnek.
Adj erőt napközben, hogy el ne fáradjak,
s fáradtságot este, hogy rögtön elaludjak.
Taníts meg lendülni, ha Rád találtam,
s hirtelen megállni, ha utat hibáztam.
Ne add meg mindig, amit nagyon kérek.
Taníts bátor lenni, mikor nagyon félek.
✍️ Szent István király imája, részlet.
NAGYSZÜLŐK IMÁJA ~ SZENT ANNA PÁRTFOGÁSÁBA AJÁNLÁS
Szent Anna legédesebb anya és nagymama, te légy gyermekeink és unokáink pártfogója!
Rád bízzuk, anyai szeretetednek adjuk át őket. Járd ki számukra mindazt, ami itt a földön szükséges nekik, és lelkük javát szolgálja.
Esdj ki mindnyájunknak szívbéli szeretetet Isten és embertársaink
iránt és óvd meg őket a bűntől, őrizd meg tisztának valamennyiüket!
Ne engedd, hogy rossz példát mutassanak másoknak és bennünket
is óvj meg attól, hogy mi mutassunk rossz példát nekik!
Esdekeld ki, hogy gyermekeink Isten és felebarátaik szeretetében neveljék unokáinkat, és állj mellettük, hogy velük együtt ők is elnyerhessék majd az örök üdvösséget.
Amen.
Szent Anna legédesebb anya és nagymama, te légy gyermekeink és unokáink pártfogója!
Rád bízzuk, anyai szeretetednek adjuk át őket. Járd ki számukra mindazt, ami itt a földön szükséges nekik, és lelkük javát szolgálja.
Esdj ki mindnyájunknak szívbéli szeretetet Isten és embertársaink
iránt és óvd meg őket a bűntől, őrizd meg tisztának valamennyiüket!
Ne engedd, hogy rossz példát mutassanak másoknak és bennünket
is óvj meg attól, hogy mi mutassunk rossz példát nekik!
Esdekeld ki, hogy gyermekeink Isten és felebarátaik szeretetében neveljék unokáinkat, és állj mellettük, hogy velük együtt ők is elnyerhessék majd az örök üdvösséget.
Amen.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)