A következő címkéjű bejegyzések mutatása: újrakezdés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: újrakezdés. Összes bejegyzés megjelenítése
Nem vetted észre? Naponta mindent újra kezdünk. Nem is lehet másként. A nap reggel újra felkel és este újra lemegy. Újra jön a szél, újra szállanak a felhők, újra esik az eső, újra kiderül az ég. Újra, mindig újra. A természet örök rendje ez és mi kötve vagyunk a természethez, mint a növények, vagy mint az állatok. A fák levelei tavasszal újra kihajtanak és ősszel újra lehullanak. A virágok újra kinyitnak és újra elhervadnak. Újra jön a tavasz, újra jön a nyár, újra jön ősz és újra jön tél. És Te természetesen azt mondod erre, hogy nem is lehetne másként, mert így van ez jól. Miért vagy úgy kétségbeesve tehát, hogy újra elölről kell elkezd az életedet?
Wass Albert
Tudd, hogy valahányszor újrakezded, nem a nulláról indulsz, hanem föntebbről. Beépíted magadba minden ballépés leckéjét , minden botlás bölcsességét, és tudod, mi nem szolgál már téged. Minden próbálkozás az utolsóra épít, erősebbé, célirányosabbá teszi az életedet, egyre inkább olyanná, amilyet élni szeretnél.
Writer’s Blossoms
Az elinduláshoz valóban nagy lendület és sok bátorság kell. Gondoljunk csak bele, hányszor halogatjuk ezt a döntést, megfelelőbb alkalmakra, jobb időkre várva. A január elsejére, amikor elkezdünk majd diétázni, a nyugdíjaskorunkra, amikor végre lesz időnk élni… Valójában azonban a mesehősök és a hétköznapi hősök történetei is azt bizonyítják: nincs olyan, hogy tökéletesen felkészültünk. Nem akkor kell elindulni, amikor már minden képesség birtokában vagyunk, hanem akár már holnap, egy esős szerdai napon, ami pedig még nem áll rendelkezésünkre, azt majd útközben megszerezzük, elsajátítjuk.
Dr. Kádár Annamária: Életbátorság
Minden új jó születésének az az előzménye, hogy valami régi jót el kell engedni, ez veszteség. Mikor elkezdünk készülni ennek a valami új jónak a születésére, ha ezt tényleg komolyan vesszük, és elkezdünk valamit másképp csinálni, akkor rögvest veszteségeink támadnak. Az első gondolat tehát ez. Ha szeretnénk önfeledten ünnepelni valami új jónak a születését, először a veszteség sötétségén, keserűségén érdemes átjutnunk.
/Részlet Pálferi 2016. 11. 27-i vasárnapi beszédéből/
Egy fiatal lélek nem lenne képes a teljes lemondásra. Minden fáradt untsága összevéve sem elég hozzá, hogy legyőzze magában az újrakezdés heves vágyát. Sokáig nem ismertem fel a bennem rejlő életerőt. Talán meg fogja lepni, de rájöttem, minden önelégültség nélkül, hogy van bennem ellenállás – van erőm – van akaratom. És akkor még itt vannak a szép reggelek és az oly kedves barátok.
Albert Camus
Albert Camus
Nem az a legnagyobb dicsőség, ha soha nem bukunk el, hanem ha valahányszor elbukunk, mindig talpra állunk.
Konfuciusz
Konfuciusz
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)