A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ajándék. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ajándék. Összes bejegyzés megjelenítése
Nem a könnyű utak formálnak minket, hanem a kihívások.
A legnagyobb kincseink sokszor a legfájóbb sebeink mögött rejtőznek.
És a másságunk nem akadály — hanem ajándék, amely megkülönböztet minket a világban.
Ha hiszed vagy sem: néha a legnagyobb ajándék az, ha más vagy.
Ne félj a magánytól, ne félj a különbözőségtől: lehet, hogy épp ezek faragják belőled a legnagyszerűbb változatodat.
Sir Anthony Hopkins
A legnagyobb kincseink sokszor a legfájóbb sebeink mögött rejtőznek.
És a másságunk nem akadály — hanem ajándék, amely megkülönböztet minket a világban.
Ha hiszed vagy sem: néha a legnagyobb ajándék az, ha más vagy.
Ne félj a magánytól, ne félj a különbözőségtől: lehet, hogy épp ezek faragják belőled a legnagyszerűbb változatodat.
Sir Anthony Hopkins
József Attila: NAGY AJÁNDÉKOK TORA
Ökölnyi nagy rubinkövet adok,
Akaszd nyakadba s nézd hogyan ragyog
Szived fölött, a melled közepén,
Csudáld, hogy ízzik, mint parázs, a fény.
Szememből fődre koszorút szövök,
Mint istennőhöz, hozzád úgy jövök,
Utad selyemmel, rímekkel verem,
De rajt' ne járj, mert ott sohaj terem.
Ha szomjazol, hát asszubort adok,
De pár sötétlő könnyet benn hagyok
S ha érzed, hogy az íze keserű -,
Azért csak idd, nincs édesebb nedű.
Ha tested fázik, lelkem Rád adom,
Két vállad bársonnyal betakarom.
És reszkető agyam, ha éhezel -,
Szükségbe nálam soha nem leszel.
S ha fáradt tested megpihenni vágy,
Nyugodj karomba, - nincs puhább faágy
S mert kell majd egyszer mégis oltalom:
Fogadd, fogadd el, kérlek, a karom.
Fogadd el, vélük bármit is tehetsz,
Azért hozzám kegyetlen nem lehetsz.
Ha nem jönnél is, mind Tiéd marad,
Nem kéri vissza gyönge pillanat.
1922. máj. 17.
Ökölnyi nagy rubinkövet adok,
Akaszd nyakadba s nézd hogyan ragyog
Szived fölött, a melled közepén,
Csudáld, hogy ízzik, mint parázs, a fény.
Szememből fődre koszorút szövök,
Mint istennőhöz, hozzád úgy jövök,
Utad selyemmel, rímekkel verem,
De rajt' ne járj, mert ott sohaj terem.
Ha szomjazol, hát asszubort adok,
De pár sötétlő könnyet benn hagyok
S ha érzed, hogy az íze keserű -,
Azért csak idd, nincs édesebb nedű.
Ha tested fázik, lelkem Rád adom,
Két vállad bársonnyal betakarom.
És reszkető agyam, ha éhezel -,
Szükségbe nálam soha nem leszel.
S ha fáradt tested megpihenni vágy,
Nyugodj karomba, - nincs puhább faágy
S mert kell majd egyszer mégis oltalom:
Fogadd, fogadd el, kérlek, a karom.
Fogadd el, vélük bármit is tehetsz,
Azért hozzám kegyetlen nem lehetsz.
Ha nem jönnél is, mind Tiéd marad,
Nem kéri vissza gyönge pillanat.
1922. máj. 17.
Ott van az ajándék. A csomagban. A dobozban. A fa alatt. Nézd csak meg. Bontsd ki. Látod? Látod az ajándékot? Nem. Nem láthatod. Te csak egy tárgyat látsz. Nem az ajándékot. Nem az igazi ajándékot. Mert az láthatatlan. Az igazi ajándék az ajándékban van. Abban, amit látsz, amit kezedben tartasz. Ott van benne. Láthatatlanul. A szeretet, a jószándék, a rádgondolás. Amivel ezt az ajándékot adták neked. Az ajándékban az igazi ajándékot. A szeretetet.
Csitáry-Hock Tamás
Bármi válhat ajándékká. Egy mosoly, egy simogatás, egy ölelés is. De lehet az egy könyv, amiről tudod, hogy a másiknak fontos, és egy könyvjelző, amiről ő is tudja, hogy számodra mennyit jelent. A lényeg, hogy szíved minden melegével adod neki. Így a könyv minden oldala rólad fog szólni, a könyvjelző pedig nem csupán a lapok múlását jelzi, hanem téged idéz. Hiszen valójában nem könyvet, nem könyvjelzőt adsz, hanem a szívedet. És ennél többet nem adhatsz. Mert a szíved te magad vagy.
Csitáry-Hock Tamás
Csitáry-Hock Tamás
Te vagy a Mikulás. Az igazi. Aki nem csak egy napon érkezik, nem csak egy napon ad. Hanem mindig. Aki pontosan ismer, és mindig azt adja, amit kell. Amire szükségem van. Nem kell levelet írnom, nem kell kérnem. Adod. Mert figyelsz rám. És te jobban tudod, mikor mire van szükségem, mint én.
Csitáry-Hock Tamás
Csitáry-Hock Tamás
Az életben a legjobb dolgokért nem kell fizetni - vagy legalábbis nem sokat. Gyönyörködni a naplementében, virágot szedni a mezőn, majd a csokorral meglepni kedvesünket, csodálni az őszi falevelek színgazdaságát, feltöltődni az istentiszteleten, kéz a kézben sétálni egyet, vagy egyszerűen csak ücsörögni a verandán és tücsökzenét hallgatni - nem kerül semmibe. Együtt nekilátni egy doboz fagyinak, megrendelni a kedvenc pizzánkat, úszni egy nagyot, vagy megnézni egy remek filmet - valójában alig kerül valamibe.
Gary Chapman
Gary Chapman
Halkan szólj, különben azt fogják hinni, hogy csak figyelmet követelsz.
Gyengéden szólj, hogy mindenki megismerje a szeretetet.
Nyíltan beszélj, különben azt fogják hinni, hogy rejtegetnivalód van.
Őszintén szólj, hogy senki se érthessen félre.
Gyakran szólj, hogy szavaid eljussanak mindenkihez....
Tiszteletteljesen szólj, hogy senki se fosztassék meg a tisztelettől.
Szeretetteljesen szólj, hogy minden szavad gyógyíthasson.
Énrólam szólj minden szavaddal.
Tedd egész életedet ajándékká.
Soha ne feledd, te magad vagy az ajándék.
Légy ajándéka mindenkinek, aki életedbe lép, és akinek életébe te belépsz.
Óvakodj attól, hogy bárkinek az életébe lépj, ha nem lehetsz ajándéka is egyben.
Neale Donald Walsch
Gyengéden szólj, hogy mindenki megismerje a szeretetet.
Nyíltan beszélj, különben azt fogják hinni, hogy rejtegetnivalód van.
Őszintén szólj, hogy senki se érthessen félre.
Gyakran szólj, hogy szavaid eljussanak mindenkihez....
Tiszteletteljesen szólj, hogy senki se fosztassék meg a tisztelettől.
Szeretetteljesen szólj, hogy minden szavad gyógyíthasson.
Énrólam szólj minden szavaddal.
Tedd egész életedet ajándékká.
Soha ne feledd, te magad vagy az ajándék.
Légy ajándéka mindenkinek, aki életedbe lép, és akinek életébe te belépsz.
Óvakodj attól, hogy bárkinek az életébe lépj, ha nem lehetsz ajándéka is egyben.
Neale Donald Walsch
Valamit meg kell osztanom veled
A Mester mondja: ,,Meg kell valamit osztanom veled barátom, amit talán nem tudsz. Azon tűnődtem, hogyan is tegyem mindezt, hogy ne legyen oly kemény számodra... hogyan fessem élénkebbé, biztatóbbá, a Paradicsom édeni ígéretével, a Beteljesedés látomásaival, megtetőzvén ezoterikus fejtegetésekkel... ám ezek mit sem használnak. Végy egy nagy levegőt, és készülj fel. Úgy tűnhet elment az eszem, ám biztosíthatlak, pontosan tudom, mit beszélek.... Ez a jövendölés csalhatatlan, történjék bármi, kétség sem férhet bekövetkeztéhez:
Meg fogsz halni. Lehet holnap, vagy ötven év múlva- előbb vagy utóbb bekövetkezik. Még ha nem is szeretnéd. Még ha más terveid is volnának.
Ezért gondold át figyelmesen mi is a teendőd mára. Vagy holnapra. És hátralevő életedre.
Minden embernek örömére szolgál, ha cselekszik, ha nyüzsög, ha bajokat orvosol, ha mások felől gondoskodhat. Az ember folyton megkísérel valami terveket szőni, valamit véghez vinni. Ez így is, van rendjén - végtére is így építjük, változtatjuk világunk.
Ezért gondold át figyelmesen mi is a teendőd mára. Vagy holnapra. És hátralevő életedre.
Minden embernek örömére szolgál, ha cselekszik, ha nyüzsög, ha bajokat orvosol, ha mások felől gondoskodhat. Az ember folyton megkísérel valami terveket szőni, valamit véghez vinni. Ez így is, van rendjén - végtére is így építjük, változtatjuk világunk.
Ám az Áhítat szeretete szintén az élet része. Az időleges lecsendesedés, a belső csendre, a Mindenségre való figyelés. Amikor bármilyen kérés, gondolat, vagy hálaadás nélkül térdelünk le testben és lélekben. Csak, hogy érezzük a minket átölelő szerelmetesség erejét. Az ilyen pillanatok nem várt könnyeket fakaszthatnak: ezek oka se nem szomorúság, se nem boldogság. Az ilyen könnyeken ne lepődjünk meg. Ajándékok. Amik tisztára mossák lelkünket.
#Coelho - Maktub
A legszebb díszdoboz a szíved, benne az ajándék a szeretet, amit az éjszaka csendjében szépen leteszel a küszöbre. Annak a küszöbére, akinek szánod. És vársz. És reménykedsz. Reménykedsz, hogy kinyílik az ajtó, egy gyengéd kéz felemeli, kibontja, és magához öleli. Mert titokban erre vágyott. Mert megkapta a legszebb ajándékot, amiről valaha álmodott. A te szívedet, benne a te szeretetedet. És ha ez megtörténik, mindketten ajándékot kaptok. Egymást.
Csitáry-Hoch Tamás
Csitáry-Hoch Tamás
És mégis, ma is, így is,
örökké mennyit ad az élet!
Csendesen adja, két kézzel,...
a reggelt és a délutánt,
az alkonyt és a csillagokat,
a fák fülledt illatát,
a folyó zöld hullámát,
egy emberi szempár visszfényét,
a magányt és a lármát!
Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,
minden napszakban,
minden pillanatban!
Ajándék ez,
csodálatos ajándék.
A földig hajolok,
úgy köszönöm meg.
Márai Sándor: Ajándék
örökké mennyit ad az élet!
Csendesen adja, két kézzel,...
a reggelt és a délutánt,
az alkonyt és a csillagokat,
a fák fülledt illatát,
a folyó zöld hullámát,
egy emberi szempár visszfényét,
a magányt és a lármát!
Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,
minden napszakban,
minden pillanatban!
Ajándék ez,
csodálatos ajándék.
A földig hajolok,
úgy köszönöm meg.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)